Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 124b. Pesthidegkút, 1925. Reichardt András plébános jelentése, 1926. január 31. 18/1926. sz. Lelkipásztori jelentés Pesthidegkút plébániáról az 1925. évről. A lelki fekély, amely az emberek lelkét a hosszú háború, de még inkább a kettős forradalom folytán megfeküdte, nagyon nehezen gyógyul. Hosszú évek megfeszített munkájára lesz szükség, hogy csak a háború előtti viszonyokat visszateremtsük. Híveim templombajárása, bár határozott javulást mutat, még sok kívánnivalót hagy hátra. A férfiaknak bizony csak 30-40% [-a] jár rendesen templomba, az asszonyoknak 40-50% [-a]. így természetes, hogy a húsvéti gyónást is a férfiaknak csak 30-40 [a] végzi el, nőknél valamivel több, talán 60%, míg a legények és leányok 80-90%-ban végzik el húsvéti gyónásukat. Hitbuzgalmi téren meg kell említenem a Jézus Szíve társulatot 40 taggal és a Rózsafüzér-társulatot 36 taggal. Minden hó első péntekén, illetve vasárnapján gyónnak és áldoznak. Mivel mindkét egyesületbe csak nehezen tudok új tagokat gyűjteni, megkezdtem a nagyobb iskolás gyermekeknek az Élő Rózsafüzér társulatba való tömörítését, akiket talán ezáltal rá tudok szoktatni, hogy kikerülvén az iskolából továbbra is az egyesületben maradjanak. Nagyböjt idején minden pénteken keresztúti ájtatosságot tartok, vasárnap böjti prédikációt, amiken elég szép számmal vesznek részt. Kedveli a nép a májusi litániát és az októberi rózsafüzér-ájtatosságot. Adventben minden második nap katechesis van; a nép szintén nagyon kedveli. Társadalmi téren meg kell említenem a Kath. Népszövetséget, amelynek sorait azonban mgbontja a Magyar-Német Népművelődési Egyesület, amely alapjában jót akar, csak egyik-másik dologban túlzásba viszi. Ha nem volna oly sok soviniszta magyar, aki mindenben pángermán mozgolódást lát, helyes iránya lehetne terelni. Különösen, ha a falu vezetősége állana élére: pap, jegyző, tanító - de az utóbbiak hallani sem akarnak ilyesmiről. Mivel magam is német születésű vagyok, ha [a] jegyző és tanító közreműködése nélkül állanék ezen mozgalom élére, rámsütnék a pángermanizmus bélyegét, így ölbe tett kézzel kell a mozgalmat néznem. Az ősz folyamán megalakítottam a Kath. Kört, amelyhez nagyon szép számmal csatlakoztak, különösen a fiatalabb férfiak, úgyhogy a kezdet nagyon szép reményekre jogosít. Nehézség azonban itt is van, t.i. nincsen egyleti helyiség, illetőleg ami van, nem megfelelő. Korcs[m]a, mégha külön terem áll is rendelkezésre, még sem megfelelő helyiség. Van azonban kilátás, hogy ezt a nehézséget is sikerül eloszlatni. Az ősz folyamán megkezdtük a népművelődési előadások tartását. Itt viszont az a nehézség, hogy a legtöbb alőadó magyarul tartja előadását, és így kezd az érdeklődés megcsappanni, bár - hacsak hivatalosan el nem vagyok foglalva - minden esetben ott vagyok, hogy amit nem értenek, anyanyelvükön magyarázzam meg. Ami a sajtóügyet illeti, tiszta képet nem tudok nyújtani. A telepek - Széphalom, Remete, Szögliget, Várhegy, Hársakalja - nem az itteni postahivatal útján, hanem direkt Budapestről kapják postájukat, onnét pedig nem tudtam az adatokat beszerezni. Itt benn, a faluban a sajtó ügye a következőképpen áll: keresztény irányú lap 11 féle jár 76 példányban, destruktív 5 féle 18 példányban. Ezeknek megoszlása a következő: FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 299
