Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 3a. Aba, 1926. Kostyán Sándor plébános jelentése, 1927. február 20. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám! Lelkipásztori jelentésemet bátor vagyok a következőkben előterjeszteni: Ami tőlem, gyenge erőmből telik, nyugodt lélekkel mondhatom, Isten dicsőségére, a lelkek üd­vére megteszem. Iparkodom a templomban, iskolában, magánérintkezésekben kötelességemet hí­ven teljesíteni, a szíveket Krisztus iránti hűséggel, szeretettel tölteni. Segítségemre van a Kegyelmes jó Bissingen grófi család, melynek tagjai a kath. szt. hithez való rendíthetetlen ragaszkodás, a kath. kö­telességek hű teljesítése által gyönyörű példát nyújtanak. Hasonlót jelenthetek a Sárközy család nőtag­jairól is (a férfiak kálvinisták). Buzgóságuknak fényes bizonyítéka az a lelkesedés, melylyel [sic!] sze­gény templomunk ügyét felkarolták. Látták, hogy oltárszőnyegünk elég kopott állapotban van. Sárközy Pálma maga vette kezébe a gyűjtés keserves munkáját, s nem nyugodott, míg a szükséges összeg - 4 millió - együtt nem volt. Ugyanő a múlt évben készített, s a községnél letétbe helyezett végrendeletében 12 magyar hold föl­det hagyományozott az Abán felállítandó apácza-zárdára. így az ő áldozatkészségéből Aba idővel zárdá­hoz jut, ami e nagy kálvinista községben nagy jelentőségű. Megérdemelné, ha a Kegyelmes Püspök Úr abban a magas kitüntetésben részesíteni méltóztatnék, hogy egy levélben megköszönné az Egyház ne­vében, mire is én fiúi alázattal kérem Nagyméltóságú Püspök Urat. A puszták már - sajnos! — nem ily buzgók! Gráher Gyula, ifj. Csikás Béla kajtori birtokosok kitűnő gazdák, de templomba nem járnak! Lehet, hogy máshova mennek, mert itt a faluban sokszor igen rossz az út, nyáron azonban jöhetné­nek. Még az a vigasztaló Gráher úrnál, hogy vegyes házasságban él ugyan, neje lutherana, de gyerme­kei katholikusok. [A] külsőbárándiak, úgy tudom, Seregélyesre járnak szt. misére, mert sokkal köze­lebb van hozzájuk Abánál. Ezek buzgó, s jó katholikusok! A faluban lakó Detrich Gyula nyug. őrnagy szintén vegyes házasságú, de gyermekei katholikusok. Ezek az urak azonban áldozatot szívesen hoznak, ha templomról, Isten ügyéről van szó, vagy sze­gények segélyezéséről, mit az évenként iskolánkban tartani szokott karácsonyi ünnepség is bizonyít. Híveim nagy része szegény munkás. Keze erejével, munkájával keresi kenyerét. A nagy adók, ruhában való drágaság, télen [a] kereset-hiány nyomasztóvá teszik az életet. Az aratási szerződések mégis rosz­­szabbak, mint máskor. Most az egy hold kukoricza-földet akarják tőlük elvonni. A gazdag birtokosok nem tanultak a kommunizmustól! Az elkeseredés napról-napra nagyobb lesz. Pedig ha az urak jobb napszámmal, kissé előnyösebb aratási szerződésekkel a szűkölködők segítségére sietnének - megte­hetnék egy kis áldozattal — meg lehetne a szegény népet a hazának nyerni, s nem lenne prédája az is­tentelen, hazátlan vörös irányzatnak. [A] szegénység miatt még a gyermekektől is óvakodnak! Kevesebb gyermek születik jóval, mint a háború előtt! Egyszer figyelmeztettem egy pusztai kocsist, hogy mily nagy bűn ez! Azt felelte: Félünk a gyermektől, mert nem tudjuk ruházni, nincs miből. Magunk is rongyoskodunk, hátha még sok gyer­mek volna! Bevezettem a lelkipásztori látogatásokat is! Örömmel, szívesen fogadják megjelenésemet. Én is mindig jobban megszeretem az új rendet, jól esik híveimmel elbeszélgetni, ott a helyszínen őket in­tem, figyelmeztetni. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom