Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztorijelentések, 1924-1926 Le nem tagadható tény, hogy egyesek fogyatékos öltözetök miatt maradnak el a templomtól. így magyarázható meg az a különös jelenség is, hogy az adventi, májusi és októberi áj tatosságokon feltűnő szép számban jelennek meg a felnőtt hívők, sokszor többen, mint a vasárnapi szentmisén, amelynek hallgatása pedig halálos bűn terhe mellett kötelező. Az iskolás gyermekek a tanév alatt példásan járnak az istentiszteletre; és havonta gyónnak és áldoznak. Csak a nyáron hanyagok, mivel a szülők nem buzdítják őket. Az ismétlősök is már rendesen járnak a szentmisére. Csak a leventékkel van baj, mivel a járási vezetőség helytelen rendelkezésére az oktatók az egyes csoportokat csak felváltva vezetik a templomba. Nagy lelki felbuzdulást idézett elő a június hó 6-án tartott bérmálás és harangszentelés ünnepe. Mivel ez évben a pünkösd nyolcada ép [p] május utolsó napjaira esett, ez a szent hét rendkívül alkalmas volt a bérmálásra való előkészületre. A szép időben minden bérmálandó könnyen megjelenhetett az esti ájtatosságon, amelyen külön oktatásban részesültek. A harangszentelés meg ép[p]en extasiba hozta híveimet. Üdvös versengés támadt az egyes társadalmi osztályok között, mindegyik a nagyharang pálmáját akarta megnyerni. A győztes az Iparoskor lett: addig-addig gyűjtögettek és fáradtak a tagjai, míg együtt nem volt a 3 1/2 métermázsa ércre a pénz. A gazdák vették meg a 2 mázsás Mária-harangot, az úri osztály pedig a kis lélekharangot. Az elért eredmény hű képe annak az eltolódásnak, amely a világháború és a forradalmak következményeképjp] a társadalom rétegeiben előállott. Sajnálatos valóság ugyanis, hogy a tisztviselői elem az utolsó években anyagilag alaposan lecsúszott, és ezáltal tekintélye is leszállón az egyszerű nép szemében, amely materiális felfogásával nagyrészt a jólétben és gazdagságban látja a hatalmat. Nagy örömömre szolgál, hogy 1926. szeptember hava óta Barosstelepen315, az ott újonnan épített iskolában is tarthatunk szentmisét. Mi, papok, szívesen vállaltuk magunkra azt az áldozatot, amely ezzel az istentisztelettel jár. Sőt, kötelességemnek tartottam ezt a lépést megtenni, mert hisz a telepen már több mint 1000 lakos van, akik többnyire a fővárosból kiszorult szegény emberek, nagy családdal megáldva. Ezektől igazán nem lehet megkívánni, hogy 2-4 kilométeres utat tegyenek meg az anyaegyházba. Inkább mi, papok megyünk ki hozzájuk, minthogy ők, szegény emberek, télvíz idején fagyoskodjanak. A nép örömmel és hálával fogadta ezen vállalkozásunkat. Nagy jutalma fáradságunknak az, hogy ott a férfiak is példásan kiveszik részüket a vasárnapi misehallgatásból. A jövő tanévben a polgári leányiskola IV osztálya is megnyílik. Ezzel kapcsolatban tervbe van véve Máriakongregáció megalapítása, hogy a mag, amelyet az iskolákban elvetünk, künn az életben is megteremje a gyümölcsét. Sőt, az a szándékom, ha legközelebb kath. fiúiskolánk 3 osztálya a most épülő községi iskolába vándorol, a felszabadulandó tantermekbe a kath. kört és ifjúsági egyesületet helyezem el. Ezen tervek megvalósításához azonban szükségem volna még egy hitoktatóra vagy hitoktatónőre, hogy én és káplánom ezen egyesületek megszervezéséhez és vezetéséhez foghatnánk. Hiszen ép [p]en a kath. körrel gondolom eltüntetni azt az éles ellentétet, amely itt a polgári, iparos és intelligens osztály között fennáll. És viszont saját tapasztalatomból látom, hogy akármennyire fáradok is az iskolában, munkám meddő marad, ha nincs folytatása az egyesületekben. Ezen terv kiviteléhez az Ég kegyelmét és áldását kérem. Nagytétény, 1926. dec. 31. Ferschich János plébános 515 515 Értsd: Baross Gábor-telcp. 274 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
