Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 principálisát, hogy részint tanúja legyen az esetleges szemrehányásoknak, beszélgetésnek, másrészről, hogy a káplánnak fogalma legyen a házi pastoratio kellemes vagy kellemetlen voltáról, s tapasztalatokat szerezzen. Az új rend ugyanis ellenkezik az emberi természettel, a papság eddigi kényelmével, nagyon nehezen szánja rá magát a plébános. Nézetem szerint a 60 éven felüli plébánosokatfel is menthetné az Egyházmegyei Hatóság ezen kötelezettség alól, míg más részről a káplánokat kötelezhetné, hogy igenis a principálisokkal ők is járják a családokat, ha nem is valamennyit, aztán ha önállók lesznek, játszva végzik majd a pastorációt. Tagadhatatlan, hogy a sok nehézség mellett lelki öröm is van s lesz sok a nyomában. Amint a zsinati határozatokat könyvalakban megkaptam, Mindenszentek ünnepén a főbb pontokat kihirdettem, s a plébánosok házi pastoratios kötelezettségét is kijelentettem. Szilveszter estéjén a hálaadó istentisztelet alkalmával, mikor az egész község együtt volt, a hirdetést megismételtem. Szinte már várták a hívek plébánosukat s határozottan örültek a látogatásának. Vannak kissé idegenkedők is, főként ha az ember jegyzeteket csinál a család létszámáról, kérdezik, fogy miért jött, mi a célja a jegyzetnek. 15-20 perc elég egy család látogatására. Volt olyan értelmes, a kommunizmusban kisebb szerepet vivő napszámos, aki őszintén megmondta, hogy ez már rég kellett volna, közelebb hozza a látogatás a híveket a papjukhoz, hogy máskor is menjek el hozzá. Örömmel tapasztaltam, hagy akiknél látogatást tettem s restelkedve bevallották, hogy bizony már régen gyóntak, adventben elvégezték gyónásukat. Eddig 27 családot látogattam meg. Egyik családnál egy mindennapi templomba járó s gyakran áldozó beteg szélütött asszonyra találtam, akiről 3 év óta azt sem tudtam, hogy községemben tartózkodik. Mily öröm volt a viszontlátás! Szándékom a tél folyamán minél több látogatást tenni a község különböző utcáiban, nem sorba véve az utcákat, hogy váratlan legyen a látogatás. Az adventben a jó idő miatt sokkal többen látogatták a hajnali miséket s feltűnő sokan, vagy 1300- an végezték el (iskolásokkal együtt) szentgyónásukat s áldozásukat. Általában karácsony előtt mindig többen s szívesebben gyónnak, mint a húsvéti időben. Az elmúlt évben újjászerveztem a Rózsafüzér Társulatot: az előírás szerint, 6 férfi, 24 asszony, 17 leánykoszorú alakult. Nagy vigasztalásomra szolgál, hogy az 1921. évben tartott missziók óta minden hónap első vasárnapján Jézus Szentséges Szíve tiszteletére minden úri ember: 2 jegyző, 3 gazdatiszt, főerdész, főkertész, 1 tanító, községi bíró s főbb gazdaember meggyónik s megáldozik a kis mise alatt, s azóta kérésükre ugyanakkor mindig van 10 perces prédikáció. Ugyancsak minden hónap első péntekén mindig több asszony járul az iskolásokkal a szentségekhez. November 27-én, a Boldogságos Szent Szűz Csodálatos érme ünnepén igen sokan felvették a csodálatos érmet a zárda kápolnában. Az irgalmas nővér főnöknő minden hó 2-ik vasárnapján szülői értekezletet tartat az asszonyokkal. Minden hó utolsó vasárnapján az uri s iparos asszonyokkal értekezletet tart, minek következtében 30-nál többen felvették közülök a csodálatos érmét, meggyóntak, megáldoztak. Az ismétlő iskolásokat végre egészen be tudtuk iskoláztatni, 90 fiút, 60 leányt. Decemberben a tanítókkal megkezdtük az iskolánkivüli 15-21 évesek oktatását is. 30-40-en megjelentek már kedd s csütörtök esténkint 5-7-ig. December 8-án megalakult a „Falu Szövetség", hiszem, hogy jövője lesz. A Hangya keresztény Fogyasztási s Értékesítő Szövetkezet május 18-án tartott 25 éves jubileuma óta annyitfellendült a szövetkezet, annyira támogatják a hívek, hogy december l-[j]én fióküzletet is nyitottunk. A jubileum alkalmából 12 fiú s 13 leánygyermeket tetőtől talpig tij ruhába öltöztettünk. Karácsonyi ajándéknak 200 drb Kath. Népszövetségi Kalendáriumot ingyen kiosztottunk, hogy 262 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
