Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 csajági hívek szép számmal jönnek szt. misére, s a szentségeket sem hanyagolják el. Ugyanott az iskolai hitoktatást is rendesen végzem: a veszprémi káptalan adott eddig hetenként fogatot, de kijelentette, hogy továbbra magam gondoskodjam a csajági fuvarról. Majd meglátjuk, hogy miként lehet a dolgon segíteni, s a hitoktatást a következő iskolai évben is folytatni. Ugyancsak a külső haladáshoz sorolandó, hogy a községi képviselőtestület, ahol a jegyzőn, plébánoson urad. intézőn kívül sem választott, sem virilis kath. képviselő nem volt (az elöljárók közt volt néhány kath.), sikerült az összes választás útján betöltendő helyekre kath. képviselőt megválasztani, így sikerült megakadályozni, hogy a kath. templom tövébe építsenek községi területre ref. kultúrházat. A választás sikere közelebb hozta a híveket a plébánoshoz. Húsvétra és karácsonyra is sikerült idegen gyóntatót szerezni: Vendel János S.J. és Vörös Cyrill sz. domonkosrendi atyát2'8. A húsvéti alkalommal felette kevesen, karácsonyra elég szép számmal jöttek gyónni. Igen nagy azoknak a férfiaknak száma, kik nem csak nem gyónnak, de elvből (a káptalani, papi gyűlölet-elvéből) egyáltalán nem jönnek a templomba. Lehet bárminő ájtatosság, jöhet bárki idegen szónok, ők nem jönnek. Adventben misszió lesz (domonkosok), ami bizonyára erősen fel fogja lendíteni a hitéletet. Napi áldozok nincsenek: mindenki nagyon dolgozik, s a napi szt. misehallgatás alig lehetséges. Intelligens család a tanítón és jegyzőn kívül nincs a faluban, az iparosok is tavasztól őszig parasztok. Sok a ref. imaházban kötött érvénytelen vegyesházasság, aminek gazdasági okai vannak. Az győz, aki többet visz a házhoz, ez pedig szinte kivétel nélkül ref. Az egyke erősen pusztít a ref-ok közt, de a kath. közt is otthonos már. Kevés a gyermek. Aki a falun végigmegy, alig találkozik gyermekkel. Mindennapi iskolás a ref-oknál 22, kath.-oknál 40, a hívők száma itt is, ott is 600. Nagyon reáfekszem az iskolára; a gyermekek havonként gyónnak, 24-en a sz. gyermekség tagjai. Az ifjs. egyesületben hetenként felolvasást tartok, vasárnaponként pedig diapositiv képek segítségével műsoros est van. Utána megengedem, hogy a fiatalság harmonika-szó mellett 9 óráig táncoljon. Korcsmába egyáltalán nem járnak, sem a fiatalok, sem az öregek: csaknem mindenkinek terem bora, amit nem ad el, hanem megissza. („Nem azért dolgoztam, hogy más igya meg!”) Ez aztán ki is elégíti őket, s általában érzéketlenné teszi a kultúrigény-ébresztéssel szemben. A vasárnapi s ünnepi szt. misét elég pontosan látogatják a fentebb említett „elvi alapokon állók”-on kívül. A nagyon elterjedt vasárnapi munka megszüntetésére igen jó hatással van Jeszenszky főbíró úr218 219 5511/1924 sz. rendelete, melyet a szószéken is felolvastunk, amely minden egyes kihágás feljelentésére kötelezi az elöljáróságot és a csendőrőrsöket. Érdekes és jellemző, hogy mikor ezt a rendeletet kidobolták, az egyik kálvinista asszony azt kiabálta: „Ezt megint a pap (kath.) meg a jegyző csinálták!”. Különös nehézségeim nincsenek. Országúti kőtörőnek érzem magam, akinek nincs sok igénye, de nagy türelemre van szüksége. Munkám eredményén mások fognak járni. A gyerekek bizonyára imádkoznak majd síromon, ha az itteni, ép[p]en ez évben sok fával beültetett temetőben fog domborulni. A látogatásokat a papgyűlölőknél addig nem tehetem meg, míg a megtagadott párbérszerű járandóságok ügye a ministériumból vissza nem érkezik. A jobbaknál kedvesen fogadnak. A lelkűk éled, hogy a plébános őket így megtiszteli. 218 Vélhetően Vörös Fülöpről van szó. 2,9 Értsd: Jeszenszky Antal főszolgabíró. 182 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
