Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Az első pénteki miséket nagyobb fénnyel tartom, mert látom, hogy hálás közönsége van. Egyébként a péntek a rácok napja, ilyenkor mindig kétszer annyi közönség van hétköznapokon, rendes pénte­ken is néhány gyónóval. A hónap első vasárnapján tartott Jézus Szíve litániáknál sikerült a nyelvi sorrendet észrevétlenül megváltoztatni, s az most már mindig magyarul van. Egyébként a tradíciókat kímélem, mert a na­gyobb ünnepeken elemi erővel hangzó népének mutatja, hogy a nyelvi sorrendhez idő előtt nyúlni bűn volna. Emiatt sokat kell hallgatnom a türelmetlenkedő álhazafiaktól. Az iskolás gyermekek a sz. mise alatt úrfelmutatás és áldozáskor, továbbá a sz. mise végén mindig közösen és magyarul mond­ják az imákat. Az elmúlt évben egy adventista család hurcolkodott Érdre. Ép[p]en [a| hurcolkodásnál szállított képről lettem rájuk figyelmes. Meglehetős fanatizmussal ragaszkodik tanaihoz, de követői nincsenek. A reformátusok fogyóban vannak, mert vegyes házasság kivétel nélkül a kath. fél javára köttetik, s ez kezd már szokássá válni. Az idén volt olyan esetem, hogy a vegyes házaspár ligamen miatt csak pol­­gárilag kelhetett egybe, de reversalist azért adott a kath. fél javára. A kedvező reversalisok oka az, hogy helyben nincs református lelkész, sem templom. Nehezen tudják megközelíteni, viszont mint filia­­beliektől dupla stólát szed tőlük. Én a dispensatio kieszközlését elvből díjtalanul eszközlöm, s dupla stólát sohasem veszek, még ha idegen is a vőlegény. Ép[p]en így nem veszem igénybe az úgynevezett elbocsájtóra megállapított, s az esküvő stólájával egyenlő díjtételt, mert így a vőlegény háromszoros esketési stólát fizetne. Az elsőt nálam az elbocsájtóért, kétszeresét az esketés helyén, azért mert ide­gen. S ha esetleg ottani menyasszonya református, fizeti még a dispensatio kérvényét a plébánosnak, taksát az egyházi hatóságnak, s a gyermek vallására vonatkozó egyezségért a közjegyzőnek, kettőjük vasúti jegyével együtt esetleg, a tornak költségeivel - ami együtt túl sok. Az elbocsájtóért általában ele­gendőnek tartanám az egyszerű anyakönyvi kivonat taksáját. Örvendetes mozzanattal zárom [beszámolómat]. Az elmúlt évben rendbejöttek összes hitközségi épületeim. A kálvária-kápolnát a telkes gazdák rendbehozatták, alig egymillióval kellett pótolnom. A fogadalmi községi kápolnát pedig az iparosok hozták rendbe, részben jóindulatukból, részben vetél­kedésből, a többiek pedig azért, hogyha már az előbbiek is dolgoztak, ők se maradjanak el. Annál is inkább, mert a közelgő templomjavításnál munkára számítottak. A kegyúr a templomot kívülről új­­ravakoltatta, a rozzant tornyot is újra fedette plé[h]vel, s a plébánialakot — mely már botrányosan rút állapotban volt - renováltatta a kántorlakással együtt. Meg is köszöntük. Kívülről most minden épü­letem szép. Érd, 1927. január 20. Kudó József plébános 174 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.

Next

/
Oldalképek
Tartalom