Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 mokszemek érzik, hogy az Isten malmai őket őrlik, porlasztják. Mintha a vallási közönyösség mélypontján állnánk már, és valami nyugtalanság, készülődés volna észrevehető a lelkeken a megújulásra, az emelkedésre. E megállapítás támogatására nem tudok még csalhatatlan szempontokat felhozni, hisz pár fecske még nem csinál nyarat, csak az érzésem mondja ezt. Olyan érzés ez, mint a vadászé, aki megérzi azt a pillanatot, amelyikben felrebben az előtte ülő vad. Sőt, a tények most még talán az ellenkezőjét bizonyítják ennek. Mert... I./ Híveim templombajárása sok kívánnivalót hagy magja] után. Vasár- és ünnepnap 3 szentmisénk van, de azokon nem jelenik meg rendesen a híveknek talán csak egy negyede. Az iparosság és az intelligencia a templombajáró. A gazda és napszámos elem csak számaránya alatt képviselteti magát. Szentmise helyett a piacteret, a községháza udvarát frekventálja. Politikai megbeszélések és a földosztás fő érdeklődése tárgya. Oka ezen szomorú állapotnak részben a magyar és rác viszály. Túlzott faji önérzetből egyik nem akar a másik miséjére menni. Ezért aztán a templomot is egészen elkerüli. További okai még a megélhetés nehézsége, az anyagias gondolkodás, a cselédség és az uradalmak rossz példája. Ezek a mind intenzívebbé váló termelés mellett a vasárnap is dolgoztatnak. És ezzel nemcsak a vasárnapi misemulasztásra adnak példát, hanem a munkaszünet megszegésére is. Mert a napszámos rájuk hivatkozik, mikor vasárnap magának dolgozik a földreform útján kapott pár négyszögölén, a gazda szintén, akit a kapzsisága nem hagy nyugodni, ha amazok keresnek, miért veszítsen ő egy napot? És ebben a hajszában bizony nagymérvű a vasárnap megszentségtelenítése. A bajokat a következőkép[pjen iparkodtam orvosolni: Hogy a híveknek a misehallgatásra több alkalmat adjak, az elmúlt évtől kezdve kettő helyett három szentmisét mondunk minden vasár- és ünnepnap oly képjpjen, hogy a kis- és nagymise közé egy diákmisét iktattam közbe. Ez az egyházmegyei törvények szerint mindig magyarul van, alatta az iskolások énekelnek, imádkoznak, és mindig van alatta 5-10 perces szentbeszéd is. A hívek ezt a szentmisét látogatják legszámosabban. A faji ellentétek harcában - ami csodálatosan itt csak a templomban van meg, még a korcsmában sincs - én iparkodom szigorúan semleges állásponton állni. Ezt látják, tudják, s a józanabbak honorálják is mindkét részről. Ennek az álláspontnak köszönhető, hogy a múltakhoz képest most viszonylagos nyugalom van ebben a kérdésben. Szunnyadó tűzhányó azonban körmeneteink ügye. A magyar nyelv egyenjogúsítása idején, a 90-es években a körmenetek nyelvét elfelejtették rendezni, azért még most is úgy tartatnak, mint a rácok többségének idején. Elől a szentséggel és pappal mennek ők, alig pár százan, mögöttük pedig kíséretként hatalmas, tüntető tömegben a magyarság: 3-4 ezer lélek. Elődöm úgy próbálta megoldani ezt a szégyenletes méltánytalanságot, hogy a két csoport között akarta vinni az Oltáriszentséget, de botrány, verekedés lett belőle. Akkor körmeneteink betiltattak. A betiltás nem sokat használt. Csak heccelődésekre volt jó alkalom. „Ha nekünk nincs, nektek sincs” volt mindkét fél vigasztalása és táplálója az amúgy is nagymérvű vallási közömbösségnek. Én kértem azért a nagy körmenetek engedélyezését. Kis körmeneteink még mindig nincsenek, várják az alkalmas időt, amikor véglegesen rendezhetők lesznek. [A] felnőttek templomkerülését a prédikáción és személyes ráhatáson kívül különösen az iskolások segítségével iparkodom legyőzni. Őket sokat buzdítom arra, hogy szüleiket erre kérjék, ezért ostromolják. Ezért imádkozunk sokat, ezért ajánlanak föl nagyon sok szentáldozást, sokan naponként is. A vasárnapi munka megszüntetésére az uradalmak vezetőinél személyes befolyással iparkodok valamit elérni. Többet ér, mint a följelentés. A vasár- és ünnepnapok megszentelésére irányuló küzdelmünk azonban csak akkor lesz hatásos és eredményes, ha ahhoz az államhatalom is hozzásegít azzal, hogy vasárnap a közhivatalokat és korcsmákat teljesen bezáratja. 166 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
