Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IlI. Szemelvények Shvoy Lajos püspök körleveleiből
ban Metropolitánk: Serédi Jusztinján, bíboros hercegprímás, esztergomi érsek nyugszik. Nagycsütörtökön ebéd után mondta fel fáradt szíve a szolgálatot, s ment be eucharisztikus Ura örökébe. 18 évig volt metropolitánk s a nagy és nehéz idők forgatagában szinte emberfölötti erővel honosította meg jelmondatát: „Non recuso laboram.”98 Szt. Benedek fiainak puritán lelkületűvel, Rómában ihletett papi lelke hűségével és páratlan jogi tudásával képviselte, szolgálta és védte az Egyház érdekeit és jogait a förgeteges idők nehéz viharaiban. Imádságos lélekkel őrizzük emlékét. Kívüle még három főpásztor ment az örök hazába. Rozsnyó főpásztora, Bubnics Mihály, az egyházmegye jóságos atyja, egy kivételes szervező erő és báró Apor Vilmos, a győri egyházmegye főpásztora, a modern szociális főpásztor fejezték be a háború viharában életüket, felajánlva életüket a magyar nemzetért. Ugyancsak befejezte életét gróf Mikes János c. érsek, a szívbaja miatt nyugalomba vonult szombathelyi püspök. Mind a három főpásztort meleg szeretettel ajánlom T. T. imáiba, akik közül a rozsnyói püspök osztálytársam és hűséges jó barátom volt. Számára e címen is kérem T. T. Mementóit. 11. Shvoy Lajos körlevele, 1945. június 15. (SzfvPLNo.5906 - Lit. Enc. 1945/11., 5-6. old., nyomtatott) Főpásztori szózat Tisztelendő Testvéreim! Mélységesen meghatott az a ragaszkodó szeretet, mellyel az első körlevél után minden oldalról fölkerestetek soraitokkal szerencsés megmenekülésem alkalmából. Hálásan köszönöm a kedves megemlékezést úgy Nektek T. T., mind kedves Híveiteknek, kik szintén sokan felkerestek soraikkal. Nagyon jól tudom, hogy egyházmegyém és lelkigyermekeim imája őrzött és mentett meg. Iparkodom is imáimmal viszonozni jóságtokat. Maradjunk meg továbbra is az imaközösségben s imádkozzunk egymásért állhatatosan, nagy szeretettel s az Úr Jézus velünk lesz s megóvja egyházmegyénket és megáldja apostoli munkánkat. Mivel a személyes érintkezés igen megnehezedett, ez úton kereslek fel T. T. egy-két irányítással. 1. A gondviselő Isten nagy ajándéka, hogy az elmúlt tizenöt esztendő alatt az egész vonalon kiépítettük az egyházközséget s azt élő szervezetté tettük egyházmegyénk legtöbb helyén. Most, hogy a hosszú háború után a négy hónapos front okozta romokat el akarjuk tüntetni, s új életet akarunk teremteni, az eddiginél is fontosabb szerep vár az egyházközségre. A lelkipásztor egyedül vajmi keveset tud tenni. De ha vannak megértő, apostoli lelkű hívei - s ez tulajdonkép[p]en a képviselőtestület és egyháztanács - nagyon sokat tehet. Sőt ha a lelkipásztor és egyházközség lélekben és szeretetben eggyé forrt, merem mondani, hogy mindent megtehet e téren. Örömmel értesültem, hogy sok helyen az egyházközség vette kezébe a templom, iskola és plébánia restaurálását, s maguk a hívek javítják a szétlőtt tetőt vagy a beszakított falakat. Meghatva olvastam a jelentést, hogy volt olyan egyházközség, amely súlyosan megrongált temploma érdekében az orosz parancsnokhoz fordult, s az készségesen helyrehozatta az erősen összelőtt templomot. Tiszteletreméltó példa e nehéz időben. 2. Hogy az egyházközségben lelkipásztor és hívek lélekben és szeretetben egyek legyenek, arra is alkalmas a mostani idő. Büszke örömmel látom, hogy a négy hónapos frontélet a legtöbb helyen szoros kapcsolatot teremtett lelkipásztor és hívek között. Hiszen a borzalmas szenvedések napjaiban igen sok helyen egyedül a katolikus pap maradt a helyén, s ő volt az egész község egyetlen irányítója és védelmezője. Tártsuk fönn, sőt ha lehet, mélyítsük el ezt a 98 Nem vonakodom a munkától; készen állok a munkára - latin. 90
