Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
A forrásközlés szempontjai
A forrásközlés szempontjai A kötet szerkesztésekor elsődleges célunk volt az eredeti szövegek minél pontosabb közlése. Mivel azonban mind műfajukban, mind keletkezési körülményeikben - így nyelvhelyességi szintjükben is - egymástól igen távol esnek a források, az élvezhetőség megkívánta, hogy ne szigorú betűhív átírásokat készítsünk, hanem kissé közelítsük a szövegeket a mai magyar nyelvtan helyesírási szabályaihoz. Különösképpen feljogosítva éreztük magunkat erre a magánhangzók hosszúságának jelölése terén. A források nagy része ugyanis írógéppel született, amely a korban nem adott lehetőséget egyes magánhangzó-párok tagjai (pl. i-í, ö-ő, ü-ű) közti különbségtételre. Ezeket - később tárgyalandó eseteket kivéve - mai alakrajavítottuk. Ugyanígyjártunk el a nyilvánvaló elütések esetében. Ezen túl a meglehetősen sokféle helyesírással közölt számnevek, sorszámnevek, dátumok terén követtük a mai elveket, valamint a központozást igyekeztünk a gördülékenyebb olvashatóság kedvéért kissé módosítani. E változtatásokat a szövegben nem jelöltük. Ahol a szöveg értelmezhetőséget is befolyásoló, szó- vagy ragkiegészítéssel illetve elhagyással javítható egyeztetési vagy nyelvhelyességi hibával találkoztunk, azt javítottuk. Ezeket jelöltük: a szükséges kihagyásokat [...]-jellel, a betoldásokat kapcsos zárójellel]. Bonyolultabb, a mondatrész egészét igénylő átfogalmazásokat azonban nem végeztünk, ilyenkor [sic!(betoldással jeleztük az érzékeltproblémát. Szintén []-ek között jeleztük a mai magyar nyelvtan igényei szerinti, ám eredetiben nem jelzett hosszú mássalhangzók kiegészítését, és [sic!] jellel a túlzott mássalhangzóhosszat. A tévesen írt személyneveket ma elfogadottnak számító alakjukban közöljük - kritikai lábjegyzetben első téves előfordulásukkor jelezve a kéziratbéli hibás alakokat. A névmutatóba már csak a javított alakok kerültek be. Stíluselemnek értékeltük azonban, ezért nem javítottuk, hanem eredetiformában közöltük az orosz személynevek átírásait, illetve azokból képzett szavakat (pl. stalinorgona). Hasonló megfontolásból tudatosan ragaszkodtunk az eredeti formához az átírás során a szerzők által használt idegen (elsősorban latin egyházi, illetve orosz köznyelvi és katonai) kifejezések, valamint ezek magyarosan ragozott alakjai esetében. A rövidítéseket következetlenül alkalmazzák az eredeti szövegek: a szöveghűség miatt ezeket eredeti módon közöljük, és különjegyzékben oldjukfel. E téren nyelvtörténeti szempontok vezettek minket. Kötetünk végén a könnyebb eligazodás segítendő névmutatót helyeztünk el, s az említettpapok rövid életrajzi adatait is közöljük. 8
