Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
tunk és felkerestük dr. Mezgár Lajos plébánost, aki szeretettel fogadott bennünket, és akit jól találtunk. Budafok sokat szenvedett és még most is szenved. Még mindig sok az orosz. 1945. április 8. Vasárnap. Mise után mindjárt elindultunk Budapestre. Útközben összetalálkoztunk Lendvay Zoltán jelenlegi adonyi káplánnal, aki gyalogosan igyekezett Adonyba... A Horthy Miklós téren 1 elbúcsúztam dr. Varga Jánostól, s most már egyedül folytattam utamat... Elsőnek Shvoy Istvánékat kerestem fel, akiket a körülményekhez mérten jó egészségben és hangulatban találtam. Ruhájukat elvitték az oroszok, [...ja lakást feldúlták, de élnek - s lehet-e nekünk, magyaroknak több kívánságunk ma, mint a puszta lét igénylése? István kegyelmes úrral felkerestük dr. Csitáry Emil ny. főispánt, aki a Szent Imre Kollégiumban lakik, és jól van. Aztán magányosan folytattam utamat. Pestre igyekeztem. A felületes szemlélő is érezhette, hogy fővárosunk újra egészen zsidó lett. A zsidó szemtelenül hangoskodik az utcán, sajtóban, moziban és színházban egyaránt. Amint mondják, elfoglalták már a vezető állásokat majdnem mindenütt. Meg is van a hatása! Szidja mindenki a zsidót, ha suttogva is, jobban, mint a Szálasi-éra idején. A Ferenc József hídon 6 akarok átmenni Pestre. A híd elején meglepetve állok meg. Vörös zászlók díszítik a hidat és szovjet vezetők képei vannak elhelyezve. Legfelül emelkedik az ív tetején Sztálin hatalmas képe. Mintha nem is Magyarországon, mintha nem is Szt. István földjén járna az ember. Eszembe jutott itt egy szellemes vicc, amit fel is írok. Azt mondja a fáma, hogy egy Fejér megyei derék falusi néni is fent járt Pesten, s mikor az előbh említett szovjet mezbe öltöztetett hídon akart átmenni, hirtelen megállt és mereven nézett a magasba. A közelében posztoló rendőr megszólítja:- Mit néz, néni?- Hát azt a képet ott a magasban! - feleli a néni.- Nem ismeri tán, hogy annyira nézi? - kérdi a rendőr.- Nem én! Kit ábrázol a kép, mondja csak, biztos úr!- Sztálint. - feleli a rendőr.- Sztálint? Hát ki az? - hangzik a néni kérdése...- Sztálin az a derék jó ember, aki azokat, a gonosz németeket és csirkefogó nyilasokat kikergette hazánkból. - feleli a rendőr. A néni csodálkozással folytatja:-Ja, ha ő az, akkor igazán derék ember lehet. S ha biztos úr ilyen jól ismeri, bizonyára beszédes viszonyban is van vele, s csak azt kérem, mondja már meg neki, hogy ezeket a disznó oroszokat is űzze el hazánkból... Bandukolok Pest utcáin át, sokféle gondolat kínoz, mert Hazám jövendőjét nem látom könnyűnek. Megérkezem a Huba utcába, mert dr. Beresztóczy Miklós min. tanácsost keresném a Salvator intézetben. Sajnos nincs otthon. Estefelé van már. Szállás után nézek. A közeli karmelita zárdába kopogtatok be, ahol szívesen látnak. Az éjjelt itt töltöm. 1945. április 9- Hétfő. Beresztóczy dr. Öméltósága keresésével telik el a napom. Járok a kultuszban, de nem találom. Délután visszasétálok a karmelitákhoz, ahol mondják, hogy ismételten keresett Beresztóczy. Este vacsora után izén, hogy szívesen lát. A Salvator intézetben sokáig beszélgetünk. Elmondtam, amit én tudtam, s utána Ő tájékoztatott. Egyelőre még kiforratlan a helyzet. Vorosilov orosz marsallal ismételten tárgyalt. Nevezett jóindulattal van a kát. Egyház iránt, a földreformra vonatkozó rendeletet Vorosilov tette le a kormány asztalára Debrecen- 75 76 75 Ma: Móricz Zsigmond körtér. 76 Ma: Szabadság-híd. 70
