Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

1945. március 13. Kedd.

Elindulok Sopron felé. Kőszegre igyekszem először. Gyöngyösfaluig gyalog megyek. Innen akad egy katonai autó, mely Kőszegre elvisz. Itt felkerestem Hász István tábori püspököt. A szokott kedvességével fogad. Kíváncsian érdeklődik a megszállás ideje alatt nyert tapasztalatokról. Elmesélek sok mindent. Beszélgetésünk kapcsán újra csak azt láthatom, hogy a jó tábori püspök úr naiv elfogultsággal ítéli meg a mai helyzetet. Vitatkozni nem érdemes. Szerinte helyesen akkor cselekszünk, ha a jelenlegi kormányt szolgai hűséggel kiszolgáljuk. Az volt a szándékom, hogy megkérem a Szálasinál való intervencióra, de látom elfogultságát, nem mertem ezt tenni, pedig említette, hogy délután megy kihallgatásra a Nemzetvezetőhöz.

Dr. Krasznai Jenő, a tábori püspök titkára, régi jó barátom és egykori osztálytársam elkísért az állomás felé. Útközben beszélgetvén elmondotta, hogy Szálasi maga sem helyesli azokat az egyházellenes túlzásokat, melyeket bizonyos körök részéről lehetett tapasztalni. Példa erre Kun minorita esete. Ez a szerencsétlen ember túlzó és buta beszédeivel állott be a nyilas-mozgalom szolgálatába. Időközben azonban haditörvényszék elé állították, mert harminc gyilkosságnál történt közreműködése bebizonyosodott. Halálra ítélték, s mert Szálasi a Kegyelmi Kérvényt elutasította, Kun minoritát Budapesten felakasztották.

Ha ez így van, némi elégtételt jelent ez annak a papságnak a részére, amely mindig élesen elitélte Kun magatartását.

Beszélgetve ballagunk a Király utcán, amikor egy kocsi áll meg mellettünk, s arról két kedves ismerős száll le, [Wimpffen] Viktor gróf és Bajczy Jenő intéző. Krasznaitól búcsúzom, s most velük sétálunk a Gyöngyös-hídon át a vámházig, hogy itt alkalmi autóra várjunk. Ők Szombathelyre akarnak utazni, én Sopronba igyekszem. Sokat beszélgetünk, míg autót kapunk. Elmondják, hogy Zsirán vannak a Zichy kastélyban.

Katonai személyautón sikerül utaznom. Baki László szárnysegéde, egy csendőrszázados az autó gazdája, s mellettem Görgey Vince S.S. százados ül. Beszélgetünk a mai helyzetről. Görgey Vince a rádióból jól ismert elfogultságával és nagyhangon magasztalja a német állapotokat. Érdeklődésemre határozottan kijelenti, hogy a háborút Németország megnyeri. Karácsonyra győzelmesen befejezzük ezt a háborút. Lövőig utazom az ő társaságukban. Innen magyar katonai teherautón megyek tovább Nagycenkig. Elfogódott lélekkel nézek a temető felé, ahol szegény Karcsi öcsém pihent. Itt halt meg fiatalon a hazáért. Mindent feláldozott, s bárcsak ne hiába lenne ez az áldozat. Nagycenkhez szomorú emléke fűződik családunknak, s azt hiszem, hogy állandóan idegen marad nekem ez a hely, sőt nem csak idegen, hanem bizonyos mértékben ellenszenves.

Német autó vitt Sopronba. Egyenesen az Isteni Megváltóról nevezett nővérek zárdájába megyek, hogy szállást kérjek. Meglepődve értesülök arról, hogy püspök úr itt van. A kőhidai fogház igazgatója nem fogadta be őket s így kerültek ide. Itt van Mindszenty József veszprémi püspök is. Éppen vacsoráznak, mikor megérkezem. Csatlakozom hozzájuk. Örömmel fogadnak. Itt már emberiesebb elbánásban részesülnek, mert nem nyilas őreik vannak mint Veszprémben, hanem rendőr őrzi őket. Püspök úrnak külön szobája van. Szabadon mozoghatnak a házban, s érintkezhetnek egymással. Este sokáig elbeszélgetünk. Megmutatják a főispáni határozatot, melynek alapján internálták őket. Mivel igen jellemző írás, feljegyzem azt ide a naplómba.

fejérvármegye és Székesfehérvár szab. kir. város főispánja mint hadműveleti kormánybiztos. 219/1945. sz. Véghatározat. Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspököt az 1500/1944. M. k. sz. rendelet 7. JÉ /• bekezdésében biztosított jogomnálfogva rendőrhatósági őrizet alá helyezem.

Felhívom a m. kir. rendőrség székesfehérvári alosztály parancsnokságát, hogy nevezettet karhatalommal a sopronkőhidai internáló táborba kisértesse fel. Véghatározatom ellen jogorvoslatnak helye nincs.

63