Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
Ma püspök úr Györgyi János hittanár úrnak küldött egy kézitáska fehérneműt, mert szegényt az oroszok teljesen kifosztották. Szerencse, hogy püspök úr jól fel volt szerelve, mert most bő alkalom nyílt a jótékonykodásra. Adott is civileknek, papoknak egyaránt. Házunk tele van lakóval. Nem menekültek el. Csak Farkas Sándor ny. polgármester ment ki lakni feleségével együtt, miután Danczkai rendőrfelügyelő meghívta házába. Itt vannak Takácsi Nagy gyógyszerészék, Csikósék, Apték, Dornerék, Szeles bíróék és itt van Shvoy Kálmán ny. altábornagy, apüspökúr fivére feleségével együtt. Az altábornagy úr óriási ambícióval végzi a ház anyagi ügyeinek irányítását. Szerencse, hogy itt van, mert a gazdaság legfőbb vezetői feléje sem néznek a püspökségnek. Az emeleti helyiségek részben a gyakori belövések, részben az ablakok betörése miatt használhatatlanok, s így már-már valamennyien a földszinten tanyázunk. Püspök úr a nővérek egyik kis szobájába vonult le. Egész estig csend volt, egy-két lövéstől eltekintve. 1945. február 6. Kedd. A front helyzete változatlan. Ma 100 q só érkezett a magyar hatóságoktól Fehérvár részére. Mivel nem volt polgári hatóság, ki átvegye ezt, a püspöki iroda vette át, és a ferences rendházba raktuk le. 1945. február 7. Szerda. A város körüli lövöldözés még mindig tart. A németek azt állítják, hogy védeni fogják a várost, de úgy látszik, hogy nem sikerül nekik. Délután megkezdtük a sókiosztást. Nagy a tolongás. Balogh városházi tisztviselő visszaérkezett, hogy egy bizottságot szervezzen, mely bizottság hivatása lenne a város vezetése, a közellátás stb. biztosítása. Meglátjuk, mire megyünk ezzel?! 1945. február 8. Csütörtök. A ferences rendházban megkezdte működését a sóhivatal. Hálátlan dolog a közért fáradozni, azt jól láttam. De gyúrjuk a dolgot, hogy legalább ez a 100 q só jusson el a közönséghez. Négy óra körül hazahívnak! Nem tudom, mi van? A kapun nem akar beengedni az ott álló fegyveres csendőr. Mi ez? Mint derült égből a villámcsapás, úgy érintett a hír, hogy a csendőr urak azért jöttek, hogy letartóztassák Püspök urat, Shvoy Kálmán dr. ny. altábornagy urat, dr. Büttner Ferenc kanonok urat, Neményi Lajost és Fülöp Ferenc theológust, aki amerikai állampolgár. Neményit nem találtuk és ők sem találták. A többieket letartóztatták, és állítólagos kihallgatás végett Pétre vitték autóbuszon. Egy zászlós volt a letartóztatást foganatosított csendőrök vezetője. Püspök úr nyugodtan fogadta a hírt. Az egyházmegye vezetését dr. Potyondy Imre helynök úrra bízta. Kevéssel hat óra előtt indult el velük az autóbusz... Nem tudom, mi lesz ezzel a szerencsétlen néppel, mely most a legfőbb egyházi vezetőjét is elvesztette. Milyen nagy az emberi elvakultság. Nem riad vissza semmitől sem a pártszenvedélytől fűtött alacsony gyűlölet. Az elfogatás mögött Pintér József nyilas főispán áll, akit bizonyára bánt az a gondolat, hogy esetleg nélküle is - vagy talán még ellenére is - élni akar itt a magyar... Ez a tíz-tizenkét felfegyverzett magyar csendőr inkább az ellenség előtt mutatná meg a bátorságát ahelyett, hogy fegyvertelen papokat kísérget és tartóztat le. Pedig semmiféle uralom idején sem volt más a törekvése ennek a papságnak, csak az, hogy nemzete s népe érdekét szolgálja. Igaz, hogy ezek a szegény csendőrlegények egy korlátolt hatalmaskodó felsőbbség ostoba intézkedéseit kénytelenek végrehajtani. Erre mutat az a körülmény, hogy amikor Püspök Úr elindulásakor áldást adott a háziakra, ezek a fegyveres le47
