Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
jának az igazságát - [L’] occident face au bolchévisme42 aki említett könyvében Európa legelső és legfontosabb feladatának egyben kötelességének is mondja a bolsevizmus kiirtását. Minden nemzetnek össze kellene fogni - mondja, - hogy minél előbb és minél hatásosabban kiirthassuk a bolsevizmust, ami ellensége minden emberiességnek, minden kultúrának - s ezáltal az európai polgári társadalomnak. Igaza van! Fegyverre fel e csürhe ellen, ez lehet a jelszavunk! Még mindig tart a város megtisztogatása! Kettenként, hármanként hozzák az elfogott oroszokat, s úgy mondják, hogy a városháza udvarán folyik a kihallgatásuk. Tegnap még milyen nagy legények voltak ezek az orosz katonák, s most fegyver nélkül mennyire gyámoltalan gyerekekké lettek! Mintha nem is azok volnának, akik tegnap éjjel még felzörgették a békés családi otthonokat és géppisztollyal adva hangsúlyt szavuknak, nőt követeltek maguknak. Hogy a fehérvári asszonyok és leányok az egyhónapos megszállás alatt mit szenvedtek és gyötrődtek, azt nem is lehet szavakkal kifejezni. Érthető most örömük! És nem csodálkozom azon, ha a bevonuló magyar és német katonáknak a nyakába ugrott itt is, ott is egy-egy nő és hálásan megcsókolta. Szörnyű nyomás alól szabadultak fel! A háború zaja, az ágyúzás mintha eltávolodna. Mire leszáll az alkony, szinte teljes csend van. A városháza udvaráról és a Kossuth utcából is elvitték az orosz hullákat. Eltemetik őket bizonyára! Nem fekszenek majd heteken át eltemetetlenül, mint a német és magyar katonák a város körüli harctéren. Őket nem temették el, sőt nem is engedték meg az eltemetést. Lábbelijüket, használható ruhájukat azonban lehúzták. Mert úgy látszik, hogy az új idők emberies magatartása ezt kívánja. Ez a testvériség, amit az elvtársak hoznak Európának. Ide jöttek! Láttuk őket rabolni, falni és nőket becsteleníteni, de a testvéri megnyilatkozásból nem kaptunk semmit. Az utolsó szegény proletárnak is ökölbe szorul a keze, ha erre a hordára gondol, pedig számunkra állítólag a megváltást hozták. Ez a megváltás azonban közelről szemlélve nem volt más, mint a készletek felfalása vagy elrablása, a nők megbecstelenítése és az örökös robot. Európa öntudatos munkása már túljutott az állati nívón, számára az életnek egyéb értelme és szépsége van, mint a berúgás és zabálás. Stalin hősei pedig ezen a téren csináltak egyedül és igazán nagyot. Enni, inni tudnak, és ezt élvezik is. Ehhez viszont nem kell világraszóló megváltást hirdetni, mert ezt nálunk az ólak röfögő lakói is megteszik, és e tudományukért nem követelnek semmiféle bámulatot, és nem tartják magukat az új idők prófétáinak. A prófétának egyéb tulajdonságokra és magasabb képességekre van szüksége. Este újra kezdődik a belövés. Most ismét orosz aknák hullanak a városra. A német ágyúk viszont a városból lőnek kifelé. Ismét nem lesz nyugodt éjszakánk. 1945. január 23. Kedd. Az elmúlt éjjel repülők bombázták a várost. Házunk találatot nem kapott, de ablakaink újra betörtek. A város képe egészen megváltozott. Tele vannak az utcák járókelőkkel. Örül mindenki a felszabadulásunknak, csak azért aggódunk, hogy esetleg nem lesz állandó jellegű ez a felszabadítás. A magam részéről nem jó sejtéseim vannak. Nagy kérdőjel a sorsunk. Egy második megszállás bizonyára több kegyetlenséggel és szenvedéssel járna, pedig az első alkalommal is kijutott belőle. A frontról már nem hallható az ágyúzás. Úgy látszik nagyobb távolságra sikerült visszanyomni az oroszokat. Legalább a Duna vonalára tudnák eltolni a frontot s egyelőre ott megtartani, hogy a dunántúli vidékek lennének mentek az orosz kegyetlenségektől. Ma délelőtt itt volt Gáspár János iszkaszentgyörgyi plébános. Náluk még nem voltak oroszok. Egészen érthetetlen az a tehetetlenség, amit az orosz hadsereg a fehérvári fronton ta42 A nyugat szemben a bolsevizmussal - francia. 41
