Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
tűk vigasztalni ezt a gyászoló családot, de úgy érzem, hogy banálisán hangzik itt a szokványos paposkodó vigasztalás. Ázsia kegyetlensége szabadult ránk a háború minden gonoszságával. Rengeteg tragédia játszódott le az elmúlt három hét alatt városunkban. Szenvedünk és pusztulunk, de reméljük, hogy a Gondviselés azért engedte mindezt fölénk, mert a szenvedésből erő fakadhat... Még itt állunk a Kápolna előtt s három ember fordul be a temetőkapun. Halottat hoznak, vagy pontosabban mondva egyikük talicskán tolja a megholtat, akit koporsó hiányában dagasztóteknőben helyeztek el... Hányszor keverték a kovászt, dagasztották a kenyeret ebben a teknőben s most milyen különös hivatása lett... Köszöntlek, megpihent testvérem, aki dagasztóteknőben lépted át a Csutoratemető kapuját. Eltűntek a fényes koporsók, a maga egyszerűségében áll előttünk élet és halál. Halottaink majdnem úgy térnek vissza a földbe, mint ahogyan egykor ráléptek erre a sártekére, nincs mit rejtegetnünk, egészen őszinték lehetünk. Csak szabadulhatnánk a sok képmutatástól! 1945. január 13. Szombat. A Ferenc József Nőnevelő Intézetbe látogattam el Halassy Tibor volt váli főszolgabíróval, aki lakást keresne családja részére. Eddig a megyeháza óvóhelyén húzódtak meg, de ezt állítólag a veszedelmes elférgesedés miatt kiürítik... A nővérek szívesen bocsátanak rendelkezésre egy kis szobát, melyben eddig orosz orvosnők laktak. Most üres a szoba, de ha az orvosnők visszajönnének, úgy ismét át kell azt nekik adni... Beszélgetés közben elmondják a nővérek, hogy mennyi zaklatáson mentek át. Épületük felszereléseit vagy elvitték, vagy összetörték. Ahol oroszok laktak, nem lehet lépni a piszoktól. Nem érti az ember Ázsia ízlését! Miért a piszokban érzik magukat otthonosan! Este fél kilenc tájban három orosz katona jött a püspökségbe. Őrjáratnak adták ki magukat, de amint kisült, közönséges fosztogatók voltak. Feljöttek az emeletre és betereltek bennünket a püspöki dolgozószobába. Itt végigmotoztak bennünket, kivéve Kálmán kegyelmes úr33 feleségét, és elvették Püspök Úr óráját. Erélyes fellépésre ezt ugyan visszaadták, de a püspöki hálószobában tovább folytatták a garázdálkodást. A kellemetlen „őrjárat” felügyeletétől úgy szabadulhattunk, hogy Neményi Lajos egy alkalmas pillanatban meglépett és az orosz parancsnokságról három katonát hozott. Ezek az „őrjáratot” lefülelték. 1945. január 14. Vasárnap. Reggel 6 órakor tartottunk szentmisét a nyilvános óvóhelyen. Tíz óra tájban két asszony kereste püspök urat. Panaszolták, hogy tegnap munkán voltak Kecskeméten34, és többükön erőszakot követtek el az orosz katonák. Közbenjárást kérnek az orosz parancsnokságnál. Egyébként bejelentik, hogy ilyen körülmények között nem hajlandók munkára menni, inkább lőjék őket agyon. Budapest ostroma még mindig tart. Tizenegy órakor Püspök Úr átment a városparancsnokhoz és panasz tárgyává tette a nőkkel szemben tanúsított orosz magatartást. A parancsnok őszinte sajnálatát fejezte ki és megígérte, hogy a nőket még világos nappal visszakísérteti a városba. Éj jel munkára a nőket nem vehetik igénybe. 1945. január 15. Hétfő. Az elmúlt éjjel erős ágyúzás volt hallható! Úgy látszik a front még szilárdan kitart Székesfehérvár mellett. Tíz óra tájban Kisteleki alezredesné vezetésével hét asszony illetve leány jelent meg és püspök úrral óhajtottak beszélni. Panaszolták, hogy közmunkára nem hajlandók menni, még ha 33 Shvoy Kálmán, a püspök testvére. 34 Kis-Kecskemét: Székesfehérvár-Felsővároshoz tartozó utca. 37
