Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
Bejczy Gyula püspöki titkár naplója (Székesfehérvári Püspöki Könyvtár - Ms.517., kézirat) 1937. szeptember 28-án Este fél hét órakor Hitler és Mussolini beszéde a berlini látogatással kapcsolatban. A Duce első esetben lépte át országa határát, amióta a fasiszta Olaszország vezére. Három milliófs] hallgatóság az utcán Berlinben és sok más millió a rádió hangszóróinál. A gyűlölködéstől és háborús veszedelemtől átitatott világnak bizonyára jól esik hallani, hogy a Berlinben beszélő két államférfi komoly szándéka a béke. Mert értékelik az európai kultúrát és aggódnak érte. Amíg Moszkvában és Spanyolországban az Internationalismus üli orgiáit, addig itt Berlinben a barátság melegítő tüzétől gyújtott tűztelep mellett baráti kezet szorított két nemzeti alapokon nyugvó állam száztizenöt milliónyi népe. Bárcsak hasznára lenne ez a keresztény Európának. 1937. szeptember 30-án Bérmálás Magyaralmáson. Nyolcórára érkeztünk autóval a falu határába. Wenczel József dr. móri főszolgabírón kívül megjelent Dr. Czermann Antal országgyűlési képviselő is. A kedves fekvésű magyar falu lakossága nagyon szegény. De leszállt a szentlélek Isten azért közéjük. Volt gyermek, aki mezítláb várta őt, mint talán egykor az apostolok is. Mezítlábas magyar fajtám, mennyire tudlak becsülni, mert érzem, hogy értékesebb a hited, mint azoké a gazdagoké, akik úgy élnek, mintha Te nem is lennél az Isten teremtménye. Nem veszik észre, hogy Te rongyos vagy! Nem érzik, hogy bűn a jólét, ha csak akár egy is akad, aki még éhezik. Pedig itt is lenne segíteni való, s a mód is meglenne hozzá. De hiányzik a szív. Az érző, meleg, emberi szív. A melegítő Lélek hiányzik az emberekből. Naplót írni nem könnyű dolog, azért is volt talán az, hogy aránylag hosszú időn át nem vettem a kezembe a tollat naplóírás céljából. 1938. január 9. A marxizmus és bolsevizmusról tartottam előadást Ercsiben. Férfiak voltak jelen. Fáradt képű és a bizonytalan magyar jövőbe éhes, kíváncsi szemmel tekintő férfiak. Beszéltem. Jó akarattal és hittel ágáltam az egyház mellett. Volt-e eredménye? Nem merném állítani. Bizalmatlan a népünk, mert csillogó ígéretekben annyiszor volt már része! De a csak-ígéret már nem elégíti ki. 1938. január 23. Molnár Arkangyal ferences házfőnök temetése. Szegény emberek is elkísérték utolsó útjára. Volt könnyező kísérő is. Volt a szeretetet jelző virág is... Mennyivel más volt ennek az egyszerű barátnak a temetése, mint általában az előkelő papoké - kanonokoké - szokott lenni!15 Ott legtöbbször nincs virág, nem látható messzi-vendég a részvét. Pedig milyen üres az élet virág, szeretet, részvét nélkül. 15 Vélhetően vagy az 1937. május 10-én elhunyt Krécsy Károly, vagy az 1937. augusztus 30-án elhalálozott Magdics István temetése tett a szerzőre mély benyomást. 28
