Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
megcsináltattuk, így az istentiszteletek tartásában semmi fennakadás nem történt. A háború alatt templomunk erkölcsileg sem szenvedett kárt. Valami kevés gyertya és kehelyruha, valamint kéztörlő, egy-egy karing és alba, és egy miseruha lett az áldozat. A miseruhát a kiürítés alatt rabolták el tőlünk a személyes kis ruhatárunkkal együtt. Az istentiszteleteket az orosz hadsereg bevonulásának napját leszámítva mindennap megtartottuk, s híveink a sok veszélyt nem nézve, golyózápor és aknázás közben jöttek szentmisére. Egy szegény testvért így ért a templomajtóban szilánk, és annak folyományaként a rögtöni halál a nagymise kezdetén. A kiürítés alatt kántorommal kis szánra kötve fel a szükséges felszerelést felkerestük a híveinket 4-5 km körzetben is, tanyákon és Újtelepen, hogy a szentmise és szentáldozás kegyelmét vigyük nekik, amiért nagyon hálásak voltak, hisz ez volt az egyetlen vigaszuk és erejük. A szentmiséket magánlakásokban, udvarokban mutattuk be, megtartva a liturgikus előírásokat, amennyire ez csak lehetséges volt. Nagyon sokat gyóntattunk és áldoztattunk épp az időkben. Vasárnaponként 5 szentmisét mutattunk be káplánommal. A hazatérés után sem csökkent meg buzgóságuk híveinknek. Az anyagi áldozatokért sokszoros kárpótlást adott a jó Isten lelki örömben azért, hogy vállaltuk híveinkkel a közös sorsot. Az iskolánk, melyet 1942-ben renováltattunk, ablak- és tetőhibákon kívül a harcok következtében nem rongálódott meg. Az orosz bevonulás után kórház lett, a földszinti kultúrtermünk pedig istálló. Az iskolában nem maradt meg a bútorzatból semmi. A 150 q szén és 20 köbméter fán kívül elfűtöttek mindent. Nincsen egyetlen pad, asztal, szekrény stb. Az iskola naplói, amit a pincében gondoltunk biztonságba helyezni, minden irattal együtt a Dunában[n] lelte sírját, alig valamicskét lehetett csak visszamenteni. A lerongált épületet belülről kimeszeltettük és festettük, kölcsön padokkal megkezdtük a tanítást április elején, s az újabb lefoglalás másfél hetét leszámítva zavartalanul tanítunk. Az iskolánk bebútorozása lesz a nyár szörnyű nagy problémája. Padokon kívül ajtók és ablakszárnyak kb. felesben pótlásra szorulnak. Tanítóink - vitéz Mihály Gyula c. ig. tanító kivételével, aki katona volt már két és fél éve, s most valószínű fogságban van - mind helyükön vannak és végzik munkájukat. A plébánia épülete még a legszerencsésebben került ki a viharból. Ablak betörésen kívül semmi baja sem történt az épületnek. Maga a plébánia először a visszavonuló magyar hadsereg egyik alakulatának adott hajlékot, a bevonulás után pedig a front parancsnoka, majd magasabb tisztek szállása lett. December első felében kórház volt, és némi megszakítással kórház volt egész január végéig. Ekkor raktár, majd bár, azután a kiürítés alatt gyűjtési központ lett, majd iroda és ismét magasabb tisztek lakóhelye. A többszöri kiürítés miatt a pénztárkönyveink, irattárunk teljesen elpusztultjak]. Elveszett a plébánia története is,204 valamint a templompénztár és alapítványi pénztárak pénztárkönyvén kívül, az áttértek anyakönyve is elveszett, [sic!] Az egyházközség pénztárkönyvei és nyugtái a kiszórt holmik között a Canonica Visitatióval együtt megkerültjek], csak a nyugtákat valamilyen folyadékkal leöntötték, úgyhogy az írás eltűnt róluk. A plébánia fundusát képező néhány bútordarab szintén elveszett, illetőleg feltüzelték és összetörték. A templompénztár pénzét, az alapítványi ház pénzét, amit a kiürítés alkalmával magammal vittem, elrabolták tőlem. A pénztárkönyveket újonnan kell beszerezni és elkezdeni. A templom számadásait és az alapítványi ház számadásait elkészíteni nem tudom. Személyünkben nem történt semmi bántódásunk. Anyagiakban azonban teljesen kifosztanunk. A bútoromat részben elvitték, részben összetörve hagyták itt, részben pedig elfűtötték. Alig maradt használható holmi. Ruháinkat a magunkon lévőn kívül teljesen elvitték. Amit magunkkal vittünk váltásara, azt pedig elrabolták tőlünk. Ugyanez áll káplánomra és nővéremjre], valamint unokahúgomra is. Elvitték az összes élelmiszerkészletünket, és a kiürítés végén a jólelkű hívek adományaiból kezdtük el újra az életet, ami bizony ma is nagyon 204 Értsd: a Historia Domus kötete. 224
