Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

nyű bombázása, ágyúzása. Bent voltunk a harcszíntérben, éjjel-nappal röpködtek fejünk felett a gránátok s robbantak az aknák; amint szünet állt be, megkezdődött a fosztogatás, rablás, zaklatás és egyéb bűncselekmények egész sora minden kivétel nélkül, s azt kívántuk már, jöjjön inkább a pergőtűz, hogy megmeneküljünk a látogatóktól. Ez a pokoli helyzet jan. 3-ig tartott és ekkor, éjfél után 2 óra felé német kommandót hallottunk óvóhelyünkön és nemsokára jelezték híveim, a község ismét német kézre került, de nem sokáig. Kora hajnalban német tisztek kijelentették, hogy nem tudják a frontot tartani, és felszólítottak mindenkit a menekülésre, mire a község nagy részben elfogott kóbor lovakkal, vagy batyuval a hátán útra kelt B. Sárkány felé. Mór eleje már akkor tűz alatt állt. Útközben a német parancsnokság Zircnek irányította az egész karavánt, de csak 27-en követtük a rendelkezést, a többiek elszéledtek a szomszéd községekbe, de voltak, akik Németországba mentek. Jegyzőék, doktorék, tanítónők, káplán, én és még mások 3 napi gyaloglás után jan. 6-án megérkeztünk Zircre, s az apátsági plébános előzékeny intézkedésére az Isteni Szeretet Leányai iskolájában kaptunk elhelyezést. Mi ketten a káplánnal az apácáknál teljes ellátást [kaptunk], kápolnájukban naponként miséztünk.

Amint később megtudtam, jan. 5-én az oroszok tényleg megjelentek Pusztavámon, csak szórványosan és rövid időre, mert a magyar huszárok visszaszorították őket egész Gántig. A magyar kötelék nagyobb pusztítást, rombolást végzett, mint az orosz csapat, a bútorokat összetörték, széthordták vagy megsemmisítették. Márc. 17-ig tartott az orosz, német és magyarok közötti nagy feszültség, hol az orosz, hol a német, majd a magyar lőtte a községet. A templom, plébánia, iskola és más épületek súlyos károkat szenvedtek, a tetőzetek megsérültek, de hála a jó Istennek a templom, az egyik iskolaépület és a plébánia azért lakható maradt. A plébánia tetőzetét még a magyar és német katonák nagyjában rendbehozták, a templomét pedig most palázzák. Itt kell dicsérettel megemlékeznem híveim áldozatkészségéről: a palázásért megállapított 15 q búzát 7 q-val túljegyezték, bejött 20 kg zsír és 1500 P. is. - Azonban a felszerelésben olyan gazdag templomunk elszegényedett: elvitték mind a 12 drb. albánkat és csak 1 karing maradt, ebben miséztem. Azonban egyik hívem hozott annyi vásznat, hogy elég volt egy albára és a második karingre, pünkösdre el is készültek.

Nagy veszteség ért minket az anyakönyvekben is, csak az 1746-1877-ig szólóak vannak meg, és a legutóbbi hat esztendőről a keresztelési anyakönyv, a többi mind elveszett egyéb fontos könyvekkel együtt. Híveim példás lelki életet élnek, szorgalmas templomlátogatók a nagyon hangoztatott vasárnapi munkaszünet felfüggesztése dacára, sőt a keresztjáró napokon még többen jöttek, a napi áldozok száma megduplázódott, az egyházközség céljaira szívesen áldoznak, a kézi napszámot megadják, s a magyar nyelven menő istentiszteleteken örömmel énekelnek magyarul. Sajnos többen családjuk védelmében hősi halált haltak úgy az első, mint a második invázió alkalmával.

Használhatóvá tettük az egyik iskolaépület kettő tantermét, és itt kezdte meg ápr. 23-án Bereczky József erdélyi ref. tanító az összes pusztavámi tanulók tanítását az I-IV. o.-ban. Nemsokára, még ápr. végén meneküléséből hazaérkezett Tóth Lujza iskolánkhoz beosztott áll. tanítónő, majd május 24-én Koltai Antalné és Crachesz Júlia rk. tanítónők is, és mindjárt megkezdték működésüket. Bereczky most a protestáns gyermekeket tanítja saját iskolájukban. V. Koltai Antal k. tanítót St. Pöltenben lekapcsolták.

Kassai József káplán még febr. elején Zircről visszajött Pusztavámra és végezte a lelkipásztori teendőit az oroszok második bejöveteléig, márc. 17-ig, ez idő előtt és után a móri kapucinus páterek voltak szívesek elvégezni a vasárnapi istentiszteletet. Márc. 20-án a káplán többedmagával elmenekült Zircről Németországba és Felsőausztriáig értek, a német összeomlás után hazajövet St. Pöltenben őt is lekapcsolták. Jómagam jan. 6-tól márc. 23-ig a zirci apácák vendégszeretetét élveztem, ekkor pedig az apátság pincéjében a többi négyezerrel menhelyet kaptunk, majd az apátság vendége lettem ápr. 17-ig. Ekkor azonban tovább nem

219