Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
szertartások és sokszor a szent misékhez is. Most nincs, aki helyette végezze a teendőket, őt pedig Németországba vitték, és nem tudjuk, él-e és hogy mikor jön haza. A hívek a kántor járandóságát el akarják venni, mivel szolgálatot a katonaság miatt nem teljesíthet. Az 1944. évi járandóságát megkapta, az idei kezelését én végzem. Kérek szíves értesítést, hogy ezen jövedelmekkel szegény szüleinek, akik nagyon rá vannak utalva, vagy az Egyházmegyei Hatóságnak számoljak-e el. Ha a gazdasági év végéig nem jönne haza, úgy nézhetünk-e más kántort, illetve megválasztható volna-e más. Imáiba ajánlottan a jó Isten áldását kéri alázatos tisztelettel Pilisszentlászló, 1945. augusztus 13. Fekete Béla h. plébános Pilisvörösvár 182 Gáger József plébános jelentése Hufnagel Ferenc espereshez , 1945. április 6. (SzfvPL No.4578 - 22/1945, kézírásos) L.J.Chr! Főtisztelendő Esperes Úr! Most, hogy a megszállás nyomása alól fölszabadultunk, sietek megragadni az alkalmat, hogy egyházközségem helyzetéről nagy vonásokban beszámoljak. A három hónapig tartó megszállás alatt Pilisvörösvár is átélt, átszenvedett mindent, ami annak velejárója volt. Hálát adok az Istennek, hogy mindebből nemcsak töretlen, hanem szenvedések tüzében megerősödött hittel és megtisztult lélekkel kerültünk ki nagy egészében. Egyházközségem legnagyobb közös csapása és fájdalma az volt, hogy éppen karácsony szt. estéjén, dec. 24. éjjel 11 órakor hatalmas légi akna robbant egy méterre a templom főkapuja előtt, mely súlyos, de mégsem végzetes rombolásokat okozott benne és használhatatlanná tette mindezideig kedves templomunkat. Ezek dacára a hitélet egy pillanatig sem szünetelt, hanem három kis kápolnában is miséztünk, prédikáltunk, gyóntattunk. Híveim nagy része a hideg, szabad utcán állt ilyenkor és mitsem törődve az átvonuló orosz csapatokkal, dübörgő tankokkal, fölöttünk csatázó repülőgépekkel - mélységes áhítattal és hitvallással tartott ki a helyén. Szt. büszkeséggel gondolok vissza erre. Mivel templomunkat ért sérülésekről úgyis beszámoltam teljes részletességgel 1945. jan. 25-én megtartott képviselőtestületi gyűlésen, azért itt csak a mellékelt jegyzőkönyvre hivatkozom, melyből egyben kitűnik az is, hogy mihelyst az idő engedi, hozzáfogunk Isten szent segítségével a restaurálási munkálatokhoz. Ma már örömmel jelenthetem, hogy az orosz városparancsnok úr szíves jóindulatából és segítségével a legszükségesebb anyag; cement, mész, üveg stb. tárolva van a plébánia udvarán, és hogy a kőművesek, üvegezők meg is kezdték munkájukat. Hiszem, hogy Isten kegyelméből néhány hét múlva ismét bevonulhatunk szeretett templomunkba! Mély tisztelettel kérem Főtisztelendő Esperes Urat, szíveskedjék jelen levelemet az idecsatolt jegyzőkönyvet és fiúi hódolattal küldött kézcsókommal együtt eljuttatni szeretett jó Püspök Atyánkhoz is, hogy egész egyházmegyéje fölötti nagy aggódásában legalább némi kis 182 182 A jelentést az esperes továbbította az Egyházmegyei Hatóságnak. 208
