Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

épületkárok történtek volna. A plébániatemplom valamennyi ablakát betörte a légnyomás, így karácsony napján a szent miséket és szent beszédeket már nem tarthattuk a plébániatemplomban. A hívek sem jöttek volna el, mert félelmükben valamennyien a pincékben tartózkodtak. A falu határában Tinnye felé van két hatalmas hegybe beépített pince. A falu zöme itt tartózkodott. Miután meggyőződtem arról, hogy a két pincében lehet szent misét mondani, felállítottuk mindegyikben egy-egy oltárt, és itt végeztük a karácsonyi istentiszteletet, szent misét, szent beszédet. Sőt, három héten keresztül, míg az emberek ki mertek jönni, itt tartottuk a napi szent miséket és az egész vasárnapi istentiszteletet. A két bunkerben egy jól sikerült triduumot is tartottunk. Úgy szólván mindenki a szentségekhez járult. Ezalatt a kistemplomban is megtartottuk a rendes istentiszteletet, ide azonban csak öregasszonyok mertek jönni.

Mikor megkezdődött az embervadászat a munkaszolgálatra, kiürült a két pince, és azóta csak a kistemplomban tartottunk szent misét, szentbeszédeket stb. A falu zöme azonban nem mert templomba járni, vagy az utcára kilépni, mert férfiakat és nőket egyaránt elfogtak az utcán és vittek robotba.

Klotildligeten az Irgalmas Nővéreknél és a[z] Isteni Megváltósoknál, valamint a Hospiciumban zavar nélkül folyt az istentisztelet. Az Irgalmas Nővéreknél a pincékben tartózkodott vagy három hónapig közel 400 asszony és leány, az Isteni Megváltósoknál 60. Ezeknek is tartottunk 8-8 napi lelkigyakorlatot.

A nagytemplomban az ablakokat magunk hoztuk rendbe március második felében, úgyhogy virágvasárnap óta megint ott vannak a hivatalos szentmisék, szentbeszédek... Az üveget úgy szereztük meg, hogy kihirdettem, hogy a hívek hozzák el fölösleges ablaküvegeiket. Annyit hoztak, hogy az ablakok háromnegyed részét bevághattuk, a többit pedig deszkákkal szegeztük be. így tehát az istentisztelet rendje a megszállás óta semmiféle megszakítást nem szenvedett. A körmenetek és nyilvános temetési menetek kezdetben tilosak voltak a légitámadás veszélye miatt. Utóbb ezt a tilalmat is megszüntették, úgyhogy a feltámadási körmenetet már nagy ünnepélyességgel megtarthattuk. A hitélet megemelkedett, jelenleg a hétköznapi misehallgatók száma 50-80 felnőtt. A szentáldozások száma naponta 40-60, vasárnap 80-150. Sajnos a hívek egy része (különösen a férfiak) vasárnap mindig a templomtéren politizál szentmise helyett. Ezeknek úgy látszik, még nagyobb csapásokra van szükségük.

Erkölcsi téren Piliscsaba és Klotildliget úgyszólván egyedül áll. Itt nem garázdálkodtak úgy' a frontkatonák, mint másutt. Erőszak szórványosan fordult elő. Egy 72 éves öregasszony ilyen erőszak következtében szívszélhűdésben meghalt. Hogy az asszonyoknak és leányoknak nem volt annyi bajuk, mint másutt, a zárdának köszönhető. Oda menekültek. Az Irgalmas Nővéreknél közel 400-an voltak. Mindjárt a megszállás első hetében Ipolyi Simon rendtársammal, ki orosz nyelvtudásával eddig féken tudta tartani az elvadult elemeket, a parancsnokló tábornokhoz mentünk és kértünk a zárda számára védelmet. Nagyon szívesen fogadott és az Irgalmas Nővéreknél két tisztet és állandó őrséget helyezett el. A két tiszt semmiféle orosz katonát nem engedett a zárdába. 5 hétig Timosenko kapitány, a marsall unokaöccse - igen finom és jó szívű férfi - volt a zárdábajnj. Minden orosz katonát kikergetett, ha jöttek. Mikor el kellett mennie, a nővérek meg is siratták. így az asszonyok és leányok megmenekültek az erőszaktól. A Megváltósoknál szintén volt 2-3 vallásos lelkületű katona, akik védték a nővéreket és a többi nőt. Itt sem történt semmi baj. A két zárdát nem is fosztották ki.

A Hospiciumban szent József vigyázott. Csak egyszer volt kellemetlenségünk. Itt vittek egyet-mást. A lazaristáknál éjjel az utcán volt őrség, mely nem engedett be senkit a házba. Itt Is tartottunk eldugva néhány leányt és asszonyt, kikről senki nem tudott. Nekik sem történt bántódásuk. Hozzánk is nagyon ritkán jöttek, az utóbbi két hónapban egyáltalán nem lépte át orosz házunk küszöbét és két malacon kívül semmit sem vittek el.

203