Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
illetve kivégeztet. Amint u. i. ő odaérkezett hozzám, már nem kérte többé a nyerget, hanem azonnal elment. Ez pedig rám fogta pisztolyát, és maga előtt bekergetett a lakásba. Ott azonnal karkötős órát követelt tőlem, s 5 perc időt engedett, hogy kívánságát teljesítsem. Ezalatt a házban mindent átkutatott, s mivel órát nem tudtam adni, a falhoz állított, majd arccal a fal felé akart fordítani, hogy tarkón lőjön. Én nem fordultam a fal felé. Erre pisztolyát a fejemnek szegezte, s dühösen azt mondta: utoljára kérdezem, van-e óra, vagy nincs. Ugyanakkor megfogtam a kezét, kihívtam az utcára, s a pénztárcámat mutatva magyaráztam neki, hogy valakitől majd veszek órát, s azt odaadom. Abban a reményben tettem ezt, hogy az utcán majd találkozom más katonával vagy civillel, akinek segítségével megszabadulok a kellemetlen embertől. A németek azonban oly erősen lőttek, hogy senki nem mert kimozdulni rejtekhelyéről. Egy lelket nem lehetett látni az utcán. Az orosz pisztolyát állandóan rám szegezve hajtott végig az utcán egy ház felé. Útközben egy gránát egészen közel csapódott be. Az orosz a legközelebbi ház falához húzódott, én az úton maradtam, mint akinek mindegy, hogy akna tépi-e szét, vagy golyót kap a fejébe. Amikor a kijelölt házhoz értünk, az orosz a ajtót lábával berúgva berontott, de nem talált bent senkit. Épp amikor kilépett az udvarra, jött arra a ház tulajdonosa. Bejött az udvarra, s kérdezte, hogy mit akarunk náluk. Röviden elmondtam, s alig kezdett beszélni arról, hogy délelőtt őt is mindig óráért zaklatták, az orosz nekirontott és agyon rugdosta az idős embert. Majd mindkettőnket a falhoz állított, és a házigazdát mellettem agyonlőtte. Láttam, hogy nagyon komoly a helyzet, újra megfogtam tehát az orosz katona kezét, és elvezettem a plébánia pincéjéhez, gondolván, hogy a sok menekült közül valakinek lesz órája, amit könyörületből nekem ad. Eddig azért nem vezettem oda, mert ott voltak nővéreim, s rajtuk kívül sok leány és asszony, akiket meg akartam kímélni az esetleges kellemetlenségektől. Az orosz nem jött le utánam a pincébe, hanem leült a legfelső lépcsőn. Szerencsére kaptam karórát az egyik menekülttől. Amikor ezt felvittem és átadtam, még egyet követelt tőlem. Megértettem vele, hogy több nincs, s ezt is kölcsön kaptam. Ekkor kikutatta zsebeimet, mindent elvett tőlem, amit nálam talált, és elkezdte rólam tépni a reverendát, míg végre megszabadultam tőle. Lementem a pincébe, hogy kissé kipihenjem magam. Alig 10 perc múlva jött vissza az orosz, és pisztolyát rám szegezve 3 üveg bort követelt. Borom nem volt. Ekkor ismét a lakásba akart bevinni. Szerencsére egy helybeli ember jött arrafelé, s utánam szólt - kérdezett valamit tőlem. Míg feléje fordultam, hogy válaszoljak, az orosz belépett a lakás ajtaján. Ezt az alkalmat felhasználtam, kifutottam az udvarból és elbújtam a templomkertben a bokrok között. Az orosz pár pillanat múlva észrevette, hogy eltűntem, s még [ az] utcára is kijött és hangosan kiabált - keresett. Jó fél óra múlva jöttem elő, amikor sejtettem, hogy az orosz már nincs a lakásban. Biztos voltam benne, hogy ez még visszajön értem, ezért nővéreimmel együtt - minthogy úgyis estére járt már az idő - átmentünk a templomba, s az éjtszakát ott virrasztottuk át imádságban. Hajnalban erősen döngették a sekrestye ajtaját. Alig tudtunk elbújni a kórusfeljáró alatti sötét, szűk helyen, már az oroszok bent is voltak a templomban. Feltörték a tabernákulumot, a keresztekről letépték a fátyolt, leszaggatták a zászlókat, az oltárterítőket, kiszedték az orgonasípokat stb. Amikor elmentek a templomból, előjöttünk rejtekhelyünkről, s a szétdobált és összetépett miseruhákat és az okmánytár szétszórt iratait gyorsan összeszedtük, s visszaraktuk a helyükre. Alig hagytuk el a sekrestyét, újabb fosztogató csapatok tértek be a templomba, akik még az oltárköveket is kiszedték helyükről, és a csupasz zászlórudakról a kereszteket is letördelték, az összetördelt és szétszórt templomi felszereléseket, egyházi ruhák foszlányait - mert már csak ez volt található - a sekrestyében olajjal leöntözték. Ezen a napon (márc. 20-án) d. u. hatalmas erejű bombazáport zúdítottak a németek Isztimérre. Sok ház elpusztult, néhány ember életét vesztette. A bíró fia, a két Angeli presbyter legfiatalabb fivére szintén súlyosan megsebesült. Amikor ez tudomásomra jutott, 168
