Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Mindkét Can. Visitatio eltűnt a plébánia történetével együtt. Még szerencse, hogy az anyakönyvek nagy része megvan. Községünk átlag épségben megmaradt. A főutcán merednek csak csupasz falak az ég felé. Az n. ny.155 új-sor házai aknától szenvedtek. Nincs okunk a panaszkodásra, ha a környékbeli agyonvert és leégett Moha, Fehérvárcsurgó, Sárkeresztes, Csókakő községeket nézzük. Méltán mehettünk el jűn. 17-én gyalogzarándoklattal Bodajkra, a Szűzanya úri kegyhelyére, hogy hálát adjunk, szegény hazánkra pedig a Szent Szűz áldó közbenjárását kérjük. Egész úton szállt az ének a zarándokok ajkáról, az imádság pedig a szívekből ki nem fogyott. Hisszük, hogy nem hiába. Mindenki azt kérte, ami leginkább a szívén feküdt. Jólesett kiimádkozni magunkat és elsírni panaszunkat... Kegyelmes Atyánk! Beszámolónk végére jutottunk. Eljött, megjött hozzánk az Atya, és mi, a gyermekek elmeséltük: mi történt velünk a vihar idején. Viharverten, megtépázva, kifosztottan, testben-lélekben, anyagilag is sokat szenvedve elmondtuk panaszunkat, elsírtuk a bánatunkat. Hálásan köszönjük, hogy nekünk erre Kegyelmes Atyánk módot adott. Arra kérjük, áldjon meg bennünket, s imádkozzék, hogy lelkipásztor és nép egyek legyenek egységben és békében, szeretetben és egyetértésben. Ebben a szeretetben gyökeredző egyetértésben dolgozzék lelkipásztor és nép, hogy a háború okozta lelki és anyagi romokat eltakarítván Isten békéje uralkodjék a magyar szívekben és ennek a szegény, árva, magyar hazának jöjjön el a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!!156 Iszkaszentgyörgy, 1945. VII. 8. Horváth József h. plébános Isztimér Bényi József plébános jelentése, 1945. július 19. (SzfvPL No.4531 - 653/1945, gépelt) Jelentés ISZTIMÉR és GUTTAMÁSI községekben a háború 4 hónapja alatt történt fontos eseményekről Előzmények: Isztimér békés természetű lakosságában fájdalmas törés akkor állott be, amikor a német agitátorok erőszakosságának engedve megalakult a Volksbund szervezet. Ettől kezdve két párt állott egymással szemben, s köztük nemegyszer véres összetűzésre is került sor csupán politikai nézeteltérések miatt. A Volksbund vezetett. Tagjainak száma meghaladta a község összlakosságának 70%-át. Hamarosan egyesületi házat is épített, hogy működését annál erősebben fejthesse ki. Ennek ellensúlyozására épült 1942. évben a csekély számú magyar érzelmű lakosság áldozatkészségéből a Kultúrház, melyben az ifjúsági egyesületek, valamint a gazdakör megalakulása után mindvégig lelkes és eredményes munka folyt. A Volksbund nem tudott velünk lépést tartani a munkában, sőt később annyira jutott, hogy csak idegen előadók révén tudott valamelyes lelkesedést önteni a tagokba. Közben 6 család ott is hagyta, és kérte nálunk a felvételét. A Volksbund akkor kapott ismét új erőre, amikor a németek megszállták az országot. Akkor már felakasztással és kitelepítéssel fenyegették a magyar érzelmű lakosságot. A sok gáncsoskodást a Volksbund részéről betetőzte a német SS csapatok megérkezése 1944. pünkösd szombatján. Elszállásolásukat teljesen önkényesen végezték, - lehetőleg csak magyar házakhoz. A kultúrházat is lefoglalták. Hozzám egy hitetlen, részeges hadnagyot szállásoltak be, 155 Nehezen olvasható. Amennyiben a kiolvasás helyes, vélhetően a „napnyugati” rövidítése. 156 Vö.: Vörösmarty Mihály: Szózat. 163
