Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Templomunkon keletkezett károkról egy szakértő által összeállított kimutatást fogunk legközelebb beterjeszteni,150 és mély tisztelettel kérjük a Főt. Egyházhatóság hathatós támogatását lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Templomunkat főt. Plébános urunk máj. 13-án kiengesztelte, és azóta folynak a szokásos istentiszteletek. Ezekben volttam [sic!] bátor jelentést adni a nehéz időkről, amelyeket Isten segítségével átélni engedett. Magunkat Isten oltalmába és a Főt. Egyházhatóság jóindulatába ajánlva tisztelő hívük Inotán, 1945. május hó 27-én. Pécsyjenő igazgatótanító, ek. jegyző Iszkaszentgyörgy Horváth József adminisztrátor beszéde*’1,1945. július 8. (SzfvPL N0.453O - 562/1945, kézírásos) Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Kegyelmes Atyánk! Bajban voltak a gyermekek a háború négy hónapig tartó zivatara járt fejünk felett. Aggódva néztünk sokszor a fellegek felé, s imádságos lélekkel vártuk elmúlását. Jött azonban a vihar feltartóztathatatlanul, s nem kímélt bennünket. A háború szedte sorjában áldozatait. Megfosztott bennünket értünk állandóan aggódó, velünk imádkozó s köztünk maradó szeretett lelkipásztorunktól, Gáspár Jánostól. Márc. 8-án a jó pásztor életét adta juhaiért.152 Elment, hogy odafönt imádkozzék értünk, kikért vasárnaponkint bemutatta a legszentebb áldozatot hat éven keresztül. A plébánia udvarán temettük el ideiglenes nyugalomra, hogy mintegy onnan kísérje figyelemmel és szeretettel híveinek sorsát. Majd a temetőbe helyeztük el végleges pihenőre egy napsütéses vasárnapon az egész község részvéte mellett. Zúgtak a harangok szomorúan, és mi ott álltunk a nyitott sír tövében árván, magára hagyottam A szemünk könnyel volt tele, a lelkünk meg hitből fakadó imádsággal érte, ki értünk áldozta fel életét: adj neki, Uram örök nyugodalmat! B. e. Gáspár János lelkipásztorunk mellett lélekben magunk elé idéztük a jó édesapákat, kik idelenn már nem fáradnak gyermekeikért, kikért oly szívesen dolgoztak. A jó édesanyákat, kiknek szerető szíve egy szörnyű napon megszűnt a családban dobogni. Kiket olyan fájó szívvel siratnak ma is gyermekei. Meg-megkönnyezzük sírjukat, és vigasztalódva gondolunk arra, hogy odaát majd találkozunk. Nem lázadozunk, de imádkozunk, hogy legyen meg az Úr akarata. Kisgyermekek sírja fölött fáj az emlékezés! Miért kellett nekik oly korán elmenniök, hisz még csak nem is éltek? - jut eszünkbe a kétség, de csak egészen rövid időre, mert Szt. Pál máris vigasztal bennünket: az Istent szeretőknek minden javukra szolgál.153 Mindössze huszonegy a kimondottan háborús áldozatok száma Iszkaszentgyörgyön, de jó egypár családba köszöntött be a gyász, a szomorúság. Róluk már tudjuk, mi a sorsuk. Siratjuk Őket, s tudjuk: soha többé vissza nem térnek közénk. Mellettük fájdalmasan gondolunk fiainkra, kik bizonytalan helyen azt sem tudjuk: élnek-e, halnak-e. Sorsuk bizonytalansága miatt ott rágódik a gond a lelkűnkön. Sok értük könnyünk, de még több az imádságunk: majdcsak irgalmas lesz hozzánk a könyörülő Isten! Férfiaink legjava szintén távol. Várjuk őket haza. Várjuk, mert üres a fészek, elrepült belőle a 150 E jelentés sajnos nem maradt fenn. 151 A szöveg emelkedettsége egyértelművé teszi, hogy szóbeli elmondásra szánták; vége pedig egyértelműsíti is. 152 Vö.:Jn 10,11. 153 Róm 8,28. 161
