Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

I. Dr. Németh László püspöki könyvtáros visszaemlékezése

körülnézni. A püspöki palota sarkánál egy fiatal katonával találkoztam, aki mutogatva kérdezett a karórám után, s amikor megmondtam neki a pontos időt, intett, hogy adjam át neki az órámat. Én még nem ismertem az új szokást, kézzel-lábbal megmagyaráztam neki, hogy nekem is csak ez az egy van, és elfordultam tőle. Később tudtam meg, hogy ez mennyire veszélyes játék, de úgy látszik, mindketten tapasztalatlanok voltunk és tovább engedett. De alig léptem tovább, a kis mellékutcában lévő, az egyházmegye tulajdonát képező „Vörösmarty” könyv- és papírkereskedés elé érkeztem, és megdöbbenve vettem észre, hogy ott már megindult az árusítás, sőt vagy tíz vevő tolong az üzletben. Csakhamar rájöttem, hogy az üzlet ajtajának rolója nincs felhúzva, a pultnál és a kasszában sem eladó, sem pénztáros. Mérhetetlenül felháborodtam, mert akkor még úgy általában - legalábbis nyilvánosan - tiszteletben tartották az emberek az Isten VII. parancsolatát: „Ne lopj!” Természetesen reverendába öltözötten beálltam a kirakatba, amin keresztül a kereskedésbe igyekvők a forgalmat lebonyolították, torkom szakadtából elordítottam magam:- Mi történik itt? - Erre a vásárlók feleszmélve rohantak az egyetlen járaton keresztül kifelé, majdnem ledöntöttek lábamról a nagy igyekezetben. Csupán egy ifjú hölgy kutatott az áruk között zavartalanul, mintha nem hallotta volna felháborodott kiáltásomat. Később nem tudom, hogy az esetleges veszély vagy a szégyen érzete volt-e bennem nagyobb, mert az ismeretlen lehetett volna fegyverrel is felszerelve, és végtére mégiscsak a gyengédebb nemhez tartozott; de én hatalmas két nevelő pofont adtam neki, amire ő is nagy-hirtelen megtalálta a kivezető utat a kirakaton keresztül.

A várost elfoglaló alakulat magatartása arról győzött meg bennünket, hogy a Vatikán és a nyugati szövetségesek által biztosított védelem a papság számára komoly biztonságot jelent. A reverendába öltözött papot a szovjet katona tiszteletben tartotta. A főpásztor a püspök irodaigazgató kíséretében levizitelt a városparancsnokságon. A városparancsnok állítólag egyetemi tanár volt, „kis pipás” nevet adtuk neki, mert állandóan csibukozott. A politikai tiszt, Gojkov őrnagy is [... ] szívta a pipát, de mellette nagyokat köpött is a szőnyegre. Gyakran megfordultunk a városházán székelő parancsnoknál ügyes-bajos dolgaink intézésére. így a hozzánk menekülő asszonyok és lányok védelmében is, akik számára a családtagok segítséget kértek. Farkas Sándor nyugdíjas polgármester, feleségével együtt a püspökség magánóvóhelyén kapott védelmet, közben azonban jelezték a lakótársai, hogy feltörték lakását. Hazamenni nem mert, én kísértem haza kisebb ingóságaiért az asszonyt. Az ugyancsak püspökségen lakó püspökségi kocsist is, hogy önmaga és a családja számára lovas kocsival kimentse az élelmezésükhöz szükséges gabonát. Egy ismeretlen katonai teherautóval kimerészkedtem a püspökségi szőlőbe és nyaralóba is, hogy fölmérjem a helyzetet. Ehhez nem kis merészség kellett, mindenfelé nyüzsögtek a katonák. Bort azonban egy cseppet sem találtunk, a 15-20 hl-es hordók tartalmát a katonák vagy leeresztették a torkukon, vagy a csapokon keresztül kieresztették. A pince fenekén bokáig jártunk a lében, de hogy ez víz, avagy bor volt, megállapítani nem tudtam. De a pince bejáratánál egy német katona „hősi halált” halt. Szegény feje igen megszomjazott, de bejutni az ígéret földjére, a boros pincébe nem tudott. Nagy erőfeszítésére a pince bejárat szemöldökköve nemcsak megmozdult, hanem le is zuhant, és a szerencsétlen katonát agyonnyomta. Szegény oroszok közül többen metilalkohol áldozatai lettek.

Mire a szenteste beköszöntött, zsúfolásig megtelt a püspökség óvóhelye. A magánóvóhelyre a főpásztor befogadta a már említett Farkas Sándor ny. polgármestert feleségével, a nyilasok által elhurcolt és az izgalomban elhunyt Csikós Andor bankigazgató özvegyét és két lányát: Gefferth Dezsőnét és Csikós Máriát, Apt Irén banktisztviselőnőt és édesanyját, Takácsy Nagy Lóránd gyógyszerészt testvérével, Melániával, feleségével és hat gyermekével, Dubovszky püspöki uradalmi tisztviselőt és feleségével, két idősebb tanítónő-testvért, Szabó

14