Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Érd-Ófalu Lehotai János plébános jelentése, 1945. december 10. (SzfvPL N0.4523B - 2083/1945, gépelt) Nyomtatottfejléc: Róm. kát. Lelkészi Hivatal Érd-Ófalu Érd-Ófalu, 1945. dec. 10. Sz. 68/1945. Tárgy: Háború okozta kár jelentése. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Krisztusban Kegyelmes Atyám! Elsősorban is bocsánatot és kegyes elnézést kérek a mulasztásért, ami onnan adódott, hogy Kudó esperes úr annyit mondott egyik alkalommal, mikor erről volt szó, hogy Ő részletes jelentést írt be az egész Érd területéről, nekem fölösleges az irkálás. Még a mai postával küldöm a választ a pontokra. 1. Az orosz csapatok 1944. dec. 8-án Szeplőtelen fogantatás ünnepén d. e. 10 órakor szállták meg a községet. A 8 órai misét még elvégeztem, de utána már menekülni kellett a bunkerba, a Duna vonalát a százhalombatta-i Dunafürednél törték át. Előzőleg a németek 3-szor akarták kiüríteni a falut, dobszó által is, de mi azt mondtuk: sehol jobb menedékhelyet a környék nem biztosít, mint a Gr. Szapári pince a KÁLÓT alatt és a gyormai pincék, ha pedig már meg kell halnunk, akkor a falunkba haljunk meg, s így a falut nem tudták kiüríteni. A község 3-szor cserélt gazdát. A Lelkész egy órára sem hagyta el a falut és híveit. A templomot érte ugyan több súlyos aknatalálat, ami kívül megrongálta és a torony is teli találatot kapott, belül azonban semmi nagyobb sérülés nem érte, úgyhogy Újév óta, január 1. óta rendesen végeztünk benne minden szertartást, mire a városparancsnokságtól külön engedélyt kaptam. A Sanctissimumot és a szent edényeket semmi bántódás nem érte, különben ezeket az irattárral együtt a Lelkész a bunkerba magával vitte. Többször akarták a templomot raktárnak lefoglalni és oda többször akartak lovakat bekötni, de én mindannyiszor megfogtam a lovaknak a kantárszárát és levezettem őket a plébánia istállójába. Igaz, hogy egyszer e miatt majdnem agyonlőttek, egy részeg kocsis sortüzet adott rám, és én a ló hasa alá bújva menekültem meg. A 6 db. palástot, amit elzabráltak, a Kapitány által visszaszereztem. így a templomból nem is veszett el, csak egy jó oltárszőnyeg [és] 2 avult, 4 db ministráns ruhából kapcát csináltak, az áldoztató rácsról egy terítő, valami 4 db. egyéb terítő és oltárgyertyák. A templomtornyot többször akarták igénybe venni, úgy a német, mint az orosz katonák, de körülvettük emberekkel és azt mondtuk: láttuk mit csináltak a tököli templommal és mondottuk, hogy szó sem lehet róla, ott van a hegy. A templomkulccsal a harangozó olyankor mindig eltűnt, mi pedig az emberekkel védtük a betörés ellen. A kórusablakot aknatalálat érte. A detonáció folytán a fújtató szétszakadt és néhány síp elromlott. Az orgona kijavítását egyik Tanácstag vállalta. A plébániát lefoglalták spitálynak135 és a bútorok egy részét eltüzelték, más részüket magukkal vitték, úgyhogy a károk a mai árakhoz viszonyítva felbecsülhetetlen[ek]. A plébánia is több aknatalálatot kapott és erős renovációra szorul. Úgyszintén a kántorlakás, az egyházközségi óvoda annyira megrongálódott, hogy hasznavehetetlenné vált, le kell majd bontatni és újonnan építetni. Különben ezen épületekről a műszaki leírást és a költségvetést még augusztus 2 2-én beküldtük 3 példányban a Püspökségre. Az iskola Állami iskola. Dec. 11-én a németek visszanyomultak egész a plébániáig, a tank és egy csomó katona az utcán a plébánia előtt, a templomtér pedig tele volt orosz katonákkal, mi pedig a harangozóval akkor is az irodában pakoltunk és benn rekedtünk. Ekkor azt hittem, vége lesz a plébániá-135 Értsd: kórháznak. 143
