Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
kom[m]andó szomszédságában meghúzódnom, ahol kellemes biztonságban voltam március 27-ig, mikor is batyummal a hátamon hazajöttem. Plébániámon még oroszok voltak, egy-két hétig egyik hívemnél húztam meg magam. A templomot húsvét 3. vasárnapjára rendbehozták, felszenteltem és ekkor mondtam az első misét. Azóta fennakadás nélkül mindennap misézem. Az itthon maradt vagyonhoz jobban ragaszkodó túlnyomóan ref. lakosságot a magyar katonaság lakoltatta ki. De szekereket és autókat bocsátott rendelkezésükre, azok fölrakodva Nagyvelegre, Mórra menekültek. Jó részük a március 16-i támadás elől az osztrák határig is elment, lassan még most is szállingóznak haza. A magyar birtoklás alatt a faluban 40 lélek maradt, kikből e pergőtűz 10-et megölt. A gránáttalálat, bombaszilánkok, aknarobbanások következtében 30-an haltak meg. Erőszakoskodó katonák 3 asszonyt, 3 leányt és egy védelmező testvérfiút öltek meg. A falu maga siralmas képet mutat. Olyan, mint [Sárjkeresztes vagy a [székesfehérvári] Felsőváros. Egész utcasorok földig leégve. Alig van ház, melynek tetőzete meg ne rongálódott volna. Lakosság 1/3-a még hiányzik, az itthon levők közül 3-4 család húzódik a megmaradt, de szörnyen megrongált házakban. Összesen 30 db marhája maradt a falunak, 36 lova, amiket az oroszok hullajtottak el. Egyetlen sertés vagy baromfi nem maradt. Most járják koldulva a megyéket, hogy valamiféle baromfit vagy tojást, mást szerezzenek. A megmaradt állatokkal a Mór felé menekültek rendelkeznek. Ezek szereznek, cserélnek ma is a legtöbbet, mert a maguk megmentett holmijaikon kívül a Csákvárra menekültek itthon hagyott vagyonkáját a nyilas katonasággal versenyt rabolták, vagy ástak ki a földből. Tavaszi gabonavetés nincs. Elenyésző csekély a kukorica és krumplivetés. Hetekig a földekre ki sem lehetett menni az aknaveszély miatt, így is sok haláleset (10), s még több sebesülés történt. A lakosság számára a nehéz idők most fognak még csak következni. Súlyossá teszi a helyzetet még a pártoskodás. Mert taggyűjtés az folyik, de semmiféle segély nem folyik. Április hónapra mi, csákváriak kaptunk fejenként 3 kg kenyérlisztet, májusra 6 kg-ot. Semmi mást nem adtak. No meg az uraság szép gyümölcsösét osztották szét 30 fele! Magamról csak annyit jelentésképpen, hogy az ágyruha, amelyben alszom, a tányér, amiből eszem, a pohár, amiből iszom sem az enyém. Szó szerint az oltárról élek. Temetésért, misézésért hoznak kenyeret, lisztet, tejet, babot - ebből élek. A földjeim vetetlenek, gyümölcstermés nincs, jó hogy a múlt nyáron az orvosok a Kaszap-vizsgálattal kapcsolatban megállapították, hogy szívem jó, gyomrom, beleim egészségesek, legalább nem kell félnem, hogy elromlanák a bő táplálkozástól. Alázatos hódolattal Csákberény, 1945. június 1. Papp Kálmán plébános 17/1945. Csákvár Szabójenő plébános jelentése, 1945. június 29. (SzfvPL No.4514 - 472/1945, gépelt) A csákvári Plébánia Hivataltól. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám! I. Csákvár község 1944. dec. 25. -1945. ápr. 1. [között] orosz front volt. Megilletődve gondolom át ezen három erős hónap súlyos megpróbáltatásait és jó híveim átélt szenvedéseit. 120
