Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Bakonykuti Szittyay Dénes adminisztrátor jelentése, 1945. augusztus 12. (SzfvPL No.4536 - 907/1945, gépelt) Nyomtatott fejléc: ROM. KÁT. PLÉBÁNIA HIVATAL, BAKONYKÚTI. (FEJÉR M.) 17. szám 1945. Bakonykuti, 1945. augusztus 12. Tárgy: Háborús jelentés Vonatk. ügyirat: 433/1945 Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Fenti számra való hivatkozással tisztelettel jelentem, hogy még május hó folyamán, 26-án hosszabb jelentést terjesztettem be a bakonykutii [sic!] plébánia háborús helyzetéről. Az aug. 7-i sürgetésből vettem tudomásul, hogy jelentésemet az Egyházmegyei Hatóság a mai napig nem kapta meg. Már múlt év novemberében megtelt falunk német katonákkal, akik karácsony előtt elhajtották az egész tehénállományt és meg akarták kezdeni a lakosság kitelepítését. Nálam akarták megkezdeni, de én ellenálltam, s így híveim közül senki sem írta alá az eléjök tett ívet. A férfiakat azonban, 32-őt, tekintet nélkül bundita105 voltára vagy sem, elvitték az SS-be. Hiába bujkáltak napokig, megtalálták őket. A nyilasok pedig a magyar ajkúakat vonták be. Férfi lakosság mai nap is alig van. Templomunkat a németek többszörösen feltörték éjszaka, harangoztak, daloltak, orgonáltak, úgyhogy a német parancsnoknak kellett őket lefegyverezni. Március 18-án, vasárnap a front Csurgó felől közeledett, és délelőtt nem tudtam misét tartani, de este sem, ekkor Guttamásiban már égtek a pajták és házak, és állandó támadás között közeledtek az oroszok. Éjjel a német lakosság a németek intésére a faluból elmenekült, a magyarokat nem figyelmeztették. A község harmadrésze, legnagyobb részt magyarok, itt maradtak. 19-én délelőtt már 1-2 kilométerre folyt a harc. A templomtorony - melyben német megfigyelők voltak - kapta az első találatot: a sisak megperdült, fél 11 -kor a második lövésre leesett és a torony felső része összeomlott. Délután 4-kor a németek avval bíztattak minket, hogy nemsokára új támadás kezdődik és az oroszokat visszaverik, de ugyanakkor már a német tankok és a katonaság menekülésre fogta a dolgot, és Inota felé futott. Az orosz tüzérségi tüzelés tulajdonképpen ekkor vette kezdetét. Beszakadt mintegy fél Dméteren a templomboltozat, a plebaniatető meg az iskoláé lerepült, a tanítói lakás konyhája telitalálatban beomlott és a falu több háza megrongálódott. Fél ötkor utcai harc közben községünkbe hatoltak az oroszok. Magam házi népemmel és több menekülttel a plébánián vártam be továbbiakat. Rejtekünkből lengyelül kiszóltam az oroszoknak, hogy pap és magyar gyermekek, asszonyok vannak az épületben, ne lőjenek. Elő kellett jönnöm. Nem bántottak senkit. Senki életét nem vesztette. Az iskola és plébánia helyrehozatalára a lakosság összead e napokban 20 mázsa búzát, melyért használhatóvá lesznek téve az épületek, bár az eddigi esőzések sok kárt tettek. A torony és a templomtető helyreállítása végett kihirdettem, hogy levelet írjunk az amerikai rokonokhoz, adják meg a címeket, de senki sem jelentkezett eddig. Orgonánkat széjjelszedték, sekrestyénket kifosztották. Egy fehér és violaszínű ruha maradt meg. Három kehely összetaposva, monstrancia és cibórium épen megvan, ez utóbbival misézem. Legkisebb harangunkat találat érte, két szobor légnyomástól tönkrement, 4 megmaradt. Keresztkút megvan. Anyakönyveket elrejtettem, megvannak. A tiszta lapokat kitép-105 Értsd: Volksbund tagságára. 104
