Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A DIKTATÚRA NYOMÁSA ALATT
Utóda Gálik István lett. Nem volt olyan gyanakvó, nem is csinált a szúnyogból elefántot - de mégis nagyon sok baj volt vele. Hetenként egyszer-kétszer felkeresett, és az egyházkormányzat ügyeiről tárgyalt. Gálik valamikor cserkésztiszt volt, s a pedagógiában teljesen járatos volt. Vele lehetett is beszélni, és többször sikerült őt jobb belátásra vezetni. Egyszer különös, egészen vad dispozíciós tervvel állt elő. Ez 1956 őszén volt. Fogtam a tervezetét, felvittem az ÁEH-ba, és ott Miklós Imrének - Gálik István jelenlétében - visszaadtam az egész tervet azzal, hogy csinálják meg, ha akarják, de én nem adom a nevemet ilyen gyászos tervhez. Halász Ervin kivételével minden más követelésükről lemondtak. Azután jött az 1956-os forradalom. Eljutott ide is a híre az egyetemi hallgatók felvonulásának és fegyelmezettségének. Majd a Stúdiónál122 történt provokációnak és a véres eseményeknek. Érdekes, Székesfehérvárott nem történt semmi. Csak este 6 órára hívták össze a város lakosságát október 24- én, és síri csendben hallgatta az egész Szabadság teret betöltő hatalmas tömeg a beszámolót a Pesten történtekről. A Himnusz, a Boldogasszony Anyánk eléneklése, majd a Talpra magyar elszavalása után szétoszlott a tömeg. [Október] 25-ére hívták össze újra a lakosságot. Ez már nem az előző napi ünnepi közönség volt. Kisteleki Antal nagy nemzeti zászlóval és egy kisebb csoport felsővárosi gazdával jelent meg, sok volt a katona és a fegyelmet nem ismerő nép. Engem a prímás Budára kéretett, reggel útra is keltem. Bár látszott a felfordulás, a nemzetőrök igazoltattak mindenfelé, de azért szerencsésen felértünk. A prímást kiszabadították Nógrádhetényből, ahová enyhítésképpen szállították, és ahol már nem volt rabruhában. Horváth János, az ÁEH elnöke - ahogyan a prímás elmesélte - felkereste és jelezte, hogy nincs biztonságban, és ezért el fogják onnan szállítani. A prímás kijelentette, hogy nem megy. Bejött két ávós katona és azzal dulakodott életre-halálra, már összevissza tépték a reverendáját-ingét, de megvetve a lábát az ajtófélfának, nem volt hajlandó menni egy tapodtat sem. Ekkor érkezett meg a felmentő csapat, a prímást kiszabadította a parancsnok, Pálinkás (Pallavicini) Antal123; Horváth Jánost pedig lefogta. Egymás melletti szobában töltötték az éjszakát a rétsági katonai parancsnokságon. Reggel korán útra kelt a prímás egy tankon, de bizony este lett, mire Budapestre ért, mert mindenütt feltartóztatták és beszédet kértek tőle, és ő beszélt. A budai prímási palotában az egyik küldöttség a másikat érte, a prímást - amíg beszélgettünk - minduntalan kihívták, úgyhogy tárgyalásról szó sem lehetett. Megérkezett közben Grősz József kalocsai érsek és Pétery József váci püspök. A prímás felolvasta rádióbeszédét, amin korrigáltam, éppen a később kifogásolt részt. A prímás viszont kötötte magát ahhoz, hogy 122 Értsd: a Rádiónál. 123 Kéziratban György keresztnévvel. 97
