Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A HÁBORÚ ÉVEI
szót kért. Felvetette a kérdést, hogy szabadon beszélhetünk-e, s nem vonnake később kérdőre szavaiért valakit. Szálasi megnyugtatta, hogy nem, és Szőllősi miniszterelnöknek96 ki is adta a parancsot, hogy nem szabad senkit itteni szavaiért molesztálni. Kaas Fülöp báró azt kérdezte tovább, hogy vane a felsőház tagjai közül valaki letartóztatva, mert addig nem tárgyalhatunk. Szőllősi miniszterelnök megnyugtatta a felszólalót, hogy ma reggel minden felsőházi tag kiszabadult a letartóztatásból. Kaas további kérdése volt, hogy milyen címen nevezi a Szálasi-kormány falragaszában Horthy kormányzó urat szavahihetetlen embernek. Erre Szálasi hosszú mesében elmondotta, hogy ő ismételten felajánlotta szolgálatait Horthynak, de ő nem fogadta el. A nagy lármába - amit ez a bejelentése kiváltott - beleszólt a nagy riadó szirénája is, levonultunk az óvóhelyre. Itt kezdték Szálasit interpellálni a legkülönbözőbb kérdésekkel, de ez már nem volt parlamentáris tárgyalás: se hangjában, se a kérdésekben. Én így otthagytam a gyűlést és megállapítottam, hogy egy operett-kormány vette át a hatalmat a legkomolyabb időkben, a legválságosabb helyzetben. Ezekben a napokban levizitelt nálam a nyilas főispán, Pintér József. Arról beszélt, hogy ő nem nézi a múltat, tiszta lapot fektet fel mindenkiről, s majd meglátja, hogy ki mit ír fel erre a lapra. Közben letartóztattak 10-15 embert, köztük Csikós Andort, Kaltenecker Viktort, Czike Gábort, Bilkei Ferenc felsővárosi plébánost, Neményi Lajost, az „Új Fehérvár” szerkesztőjét, és még másokat. Átmentem a Gestapo parancsnokához, aki hosszú várakoztatás után és szaladgálások, hosszú tanakodás után fogadott, de semmit sem tudott a dologról, pedig a házból vitték el a letartóztatottakat. Neki még nem jelentették - mondotta -, ha jelentést kap, azonnal értesít. Mind a mai napig nem értesített. Majd átmentem az ügyészségre, beszéltem az ott letartóztatásban lévő szegény emberekkel és felkerestem a városi rendőrkapitányt, hogy segítsünk. A rendőrkapitány egy igen derék ember volt, ha jól emlékszem Bartha-nak hívták, később felkeresett és elmondotta, hogy beadta lemondását, nyugdíjba vonul. Tőle azt követelte a nyilas főispán, hogy azt a néhány túszt vigye a város szélére és lövesse őket agyon.- Ezt bírósági tárgyalás és bírói ítélet nélkül nem lehet végrehajtani, főispán úr! - felelte neki akkor a rendőrkapitány. Mire a főispán azt mondta:- Akkor elmehetsz, majd én elintézem. El is intézte. Komáromba, majd Dachauba hajtotta őket. Akik nem szabadultak ki útközben, vagy nem haltak meg - mint Csikós Andor bankigazgató, aki Velencén a Gschvind-kastélyban97 halt meg - mind ott pusztultak Dachauban, a földi pokolban. Czike Gábort, Neményi Lajost és Bilkei Ferencet sikerült kikönyörögni véres kezeiből. 96 Szőllősi [Naszluhácz] Jenő. A kéziratban következetesen Szőllösy-alakban. Valójában csak miniszterelnök-helyettes volt. 97 Vélhetően a Wenckheim-kastélyról van szó. 80
