Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A REGNUM MARIANUM
Milyen csodálatosak a Gondviselés útjai! Az Amerikából hozott pénzt a Pesti Kereskedelmi Bankba helyeztem el, ahol egy kedves kongreganistám dolgozott akkor. Az értékpapír-osztályon volt, s ott látta, hogy Weiss Samu29, a vezérigazgató] minduntalan Horthyné és Bethlen Istvánná részére bizonyos papírokat vásárolt, amelyeknek az értéke hamarosan felment. Erre ő nekem telefonált, bementem hozzá, és mi is megvettük ugyanazon papírokat. Igen értékes és szép értékpapír-kollekciónk lett. Egy szép napon Weiss Samu kiadta a parancsot, hogy a papírokat el kell adni. Frey Ottó ezt is megtelefonálta. Közben a Regnummal szembenálló házat eladásra kínálta Beniczky grófné, a vértanú 48-as miniszterelnök lánya; de úgy, hogy még azon hét csütörtökén kellett neki készpénzben kifizetni a vételárat. El kellett tehát adni a papírokat, és kölcsönt kérni a Pénzintézeti Központtól, mert az értékpapírokért a Bank csak 14 nap múlva adta ki a pénzt. Ocskay Rudolf hívem jól ismerte a vele egy házban lakó tőzsdedisponenst, annak segítségét kértük. Bementem a Pénzintézeti Központba, a vezér még nem jött be. A folyosón megállít egy úr és megkérdezi, hogy mi járatban vagyok, elmondom. Bíztat, hogy csak kérjem a vezért, majd ő is segít. Végre megjön a vezér. Óriási izgalom az előszobában. Bemegyek. Egy hatalmas szivarral a szájában fogad a vezér. Előadom a kérésemet. Mire ő felháborodva utasítja vissza a kérésemet. Erre egy tapétaajtó kinyílik, s bejön az az úr, akivel a folyosón beszéltem. Érdeklődik, hogy miről van szó. A vezér felháborodva elmeséli. Erre ő azt feleli:- De hát tegnapelőtt adtunk a Chevra Cadisának egy nagyobb kölcsönt. Ez ugyanaz, mert a fótisztelendő úr nem magának, hanem az egyházközségnek kér kölcsönt.- Ja, így gondolod, akkor adjunk neki, minél kedvezőbb feltétellel. Rohantam a tőzsde-disponenshez. 12 előtt 5 perccel leadta a parancsot, ezeket és ezeket a papírokat a lehető legjobb áron eladni. A tőzsdén Szalkay Lajos kongreganistám volt a Bank képviselője. Azt hitték, hogy valami nagy zsidó érdek óriási akciót fejtett ki, és ő igen jó áron eladta a papírokat. Siettem le a pénztárhoz, hogy ott bejelentsem a papírok eladását. Az úr, aki a pénztárnál ült, lebocsátotta az üvegablakot, kijött, félrevont engem, és kérdezi, hogy miért adom el a papírokat, hiszen gyönyörű és pompás kollekcióm van.- Házat veszünk - mondottam.- Nagyon helyes - mondta és visszament. Eladásra kiadta a papírokat, amelyekkel siettem az értékpapír osztályra, s beadtam Frey Ottónak a nagy köteget. Aznap az esti tőzsdén megkezdődött a nagy bessz, a papírok ára óriásit zuhant, de már nem a mi kárunkra. A ház ára 20 millió volt, de nem volt annyi pénzünk, pár százezer hiányzott. Elmentem Vass József miniszterhez, s Tabódy tanácsára 5 milliót kértem tőle. 29 A kéziratban többnyire a családnév Weisz-alakban fordul elő. 35
