Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A REGNUM MARIANUM
fogadunk el attól, aki az Úr Jézus ügyét szívesen támogatja. Mert nálunk az egyházközségi adót is a házi megbízottak gyűjtötték be és adták le a plébánosnak meghatározott pénztári órák alatt. Természetesen ehhez lelkileg művelt, fegyelmezett, és főleg szelíd, jóságos emberek kellettek. Lassan ki is alakult ez a társaság. Velük mindéi hónap első szerdáján tartottunk gyűlést, amelyen megbeszéltük a problémákat. Öröm volt nézni, mint alakultak át ezek a jó lelkek, s lassan menny épületes, szép esetről számoltak be. A vizsgát Horthy Miklós, a fehér hadsereg parancsnokának bevonulásakor tették le. Köröztettem egy hirdetményt, a Vikárius Úr telefonkérésére, hogy másnap reggel 8 órakor vonulunk a parlament elé. A hirdetményt minden házmegbízott továbbadta a maga lerületén [...], és két órán belül mindenki tudta a dolgot plébániánkon. A házmegbízottak segítségével sikerült összeírni a híveket. Eleinte, 1919. szeptember 2-án 4636 taget sikerült összeírni. Ez mind templomba járó ember volt. Ez a szám 1926 decemberében 7985-re rúgott, holott a Statisztikai Hivatal szerint a plébániámon 13.000 katolikus lakó volt. Tehát 5000 katolikus hívő volt, aki nem volt hajlandó hitével törődni és katolikus életet élni. De ez még csak a kezdet kezdete volt. Hogy híveinkkel szorosabb kapcsolatba kerüljünk, először utcánkint meghívtuk őket vasárnap délutáni istentiszteletre. Ez hatott, még az aposztata pap is eljött meghallgatni, hogy mit akarunk. Bemutatkoztam, és előadtam az egyházközség mibenlétét, hitéleti, kulturális és szociális programját plébániánknak. Akik eljöttek, azoknak lett valami fogalmuk, de a nagy zöme még semmit se tudott. Nem maradt más hátra, mint elmenni a házakba, és ott házigyűlésre meghívni egy lakásban a híveket, bemutatkozni, mindenkivel kezet fogni és programunkat előadni. Sorba vettük az utcákat: Elemér, Dembinszky, Peterdy utca és az István út. Nagyböjtben, Adventben ez volt a program. 9 órakor összejöttünk, néha konyhában, a kötélen száradt a ruha, mert kisgyerek volt a családban, a sparherton Totyogott a finom töltő ttkáposzta, a hívek behozták székeiket és hallgatták a plébános bemutatkozó szavait. 18 utcában, 138 házban látogattuk meg híveinket a káplán úrral, [... ] ahogy ezt a templomban meghirdettük. Voltak megható, megrázó jelenetek, mint az egyik házban: a beszédem végén fölállt egy munkás es elmondta, hogy kisgyerek korában a hitoktató valamiért elkapta a fejét, a két lába közé szorította és elpáholta. Ott akkor megesküdött, hogy soha többé templomba nem megy. Esküjét mind a mai napig megtartotta. Most a plébános úr beszéde annyira meghatotta, hogy bejelenti, vasárnap eljön a templomba. Máskor azzal állt fel valaki:- Szegény suszter vagyok, de hetenkint egy szegény gyerek cipőjének megtalpalását vállalom. 28
