Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A REGNUM MARIANUM
A cserkészmozgalom ünnepélyes bemutatkozása a Zászlónk által rendezett tutajkirándulás volt a Vágón. Óriási izgalom, lázas érdeklődés és pontos, precíz előkészítés előzte meg. Pontosan kidolgozták az útitervet: indulás Kralovánból, hol áll meg a tutajflotta, hol vesz föl élelmet, kenyeret, postát, hol tart bemutatót. Izsóf Alajos, a Zászlónk szerkesztője az utat előre végigjárta, mindenütt megállapodott, vett hízott sertést, annak a húsát a flotta állomáshelyeire küldte. Egy vezérkari fonok sem vezényelhette volna jobban a dolgot, a legnehezebb részt, a menázsi pontos megérkezését. A vezértutajon ott lógott 5 oldal szalonna, egy nagy hordó finom túró és kenyér. Aki éhes volt, ehetett. A hét tutajból álló flotta büszkén úszott le Kralovántól egész Komáromig. (Én nem vettem részt, mert még nem hevertem ki az 1904-1906. évi tüdővérzésemet és mellhártya-gyulladásomat. A nappali erős elfoglaltságom mellett tanári vizsgára készültem - és ez csak éjjel volt lehetséges. Sokszor 2-ig tanultam s 5-kor keltem, és bizony alaposan megfáztam. Az alapvizsgát letettem, de pár napra rá elöntött a vér, ágynak dőltem. Április végén Meránba küldött Majláth püspök úr, onnan Sterzingbe mentem a Brennerhágón, majd Achensee-be, Jankovich grófékhoz és végül Weitwörthbe, Auersperg hercegékhez kerültem Schlosshofkaplan-ul16 és tanítottam a hercegfiókákat. Hazakerülve tanítani kezdtem, de korán volt, mert megfáztam, és mellhártyagyulladást kaptam, amivel aztán Gyulafehérvárt kötöttem ki Majláth püspök úrnál. Két telet ott töltöttem, míg teljesen fölszívódott a betegség.) A tutaj expedíciót Pöstyénben fogadtam a furdőigazgatóval és nagy vendégsereggel. Ott egy szép bemutatót tartottak sátorveréssel, főzéssel, elsősegéllyel, morse-vel és cserkészek minden leleményességével. Az ünnepi banketten meg is köszönte az igazgató, hogy bemutatták, mi mindenre képes az ifjúság, ha ügyes kezekbe kerül. Azután nagykorú lett a cserkészet. Már nemcsak lelkes fölvonulás, hanem életstílus lett. Megalakult az Öregcserkészek testületé, akiknél már nem a próbák és a vizsgák voltak a fontosak, hanem maga a cserkészszellemű élet, egy sokoldalú, mindenhez értő, testvéries szellemű, megbízható, edzett és fegyelmezett, körültekintő, praktikus élet, mely minden körülmények között fölismeri és föltalálja önmagát, mindig vidám, mindig szolgálatkész, hisz mindenben és mindennel Istennek szolgál, s nem a maga érdekeit, hanem Isten dicsőségét keresi. Galamb cserkészcsapatommal minden évben Kisoroszi mellett, a Szentendrei-sziget északi csúcsán levő külön kis szigeten, a Galamb-szigeten táboroztunk három-négy hétig. Már kipróbált helye volt a konyhának, a kútnak, a latrinának, a sátornak. A táborozás úgy ment, mint a karikacsapás. Éléstárunk a kisoroszi plébánián volt, Prágai József plébános úrnál, aki nagy 16 [Kastélybéli] udvari káplán - német. 21
