Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉLETRAJZI ADATTÁR
PAPP KÁLMÁN (1886, Sopronszentgyörgy - 1966, Győr) 1946-tól haláláig győri megyés püspök. PÉTERY [Petró] JÓZSEF (1890, Miskolc-Mindszent - 1967, Hejce) 1942-től váci püspök. 1953-ban Hejcére internálták. XI. PIUS PÁPA (1857, Desio - 1939, Róma) Polgári neve: Achille Ratti. Kiváló történész volt, 1918-tól lengyelországi nuncius. 1921-től milánói érsek. 1922-től pápa, Vatikánállam megteremtője. XII. PIUS PÁPA (1876, Róma - 1958, Castel Gandolfo) Polgári neve: Eugenio Pacelli. Bajor, majd német nuncius, 1930-tól államtitkár. Legátusként 1938-ban Magyarországon járt az Eucharisztikus Kongresszuson. 1939-től pápa. POTYONDY IMRE (1885, Sőréd - 1978, Székesfehérvár) Fehéregyházmegyés pap. Szentelték: 1908. Teológiai doktor. Káplánévei után 1911-től szemináriumi tanár, mellette püspöki titkár 1916-tól, irodaigazgató 1920-tól. 1930-ban kanonoki címet nyer s a szeminárium rektora lesz (1940-ig). Egyházmegyei A.C. igazgató 1926-48 között. A Központi Szeminárium rektora 1957-68 közt. Provikárius 1939-től, vikárius 1943-tól 1971-ig. Shvoy püspök halála után káptalani helynökként kormányozza az egyházmegyét (1968-69). Pápai kamarás 1925-től, pápai prelátus 1935-től, 1949-től nagyprépost. PROHÁSZKA OTTOKÁR (1858, Nyitra - 1927, Budapest) Esztergomi spirituálisként Shvoy nevelője, majd 1905-től közvetlen püspökelődje. Nagy hatású szónok, filozófus, teológus, szociális apostol, a politikai katolicizmus markáns képviselője - ugyanakkor kivételesen puritán föpapegyéniség volt. ROGÁCS FERENC (1880, Csendlak - 1961, Pécs) 1948-tól utódlási joggal pécsi segédpüspök, 1958-tól megyés püspök. RONCALLI, GIUSEPPE ANGELI lásd: XXIII. János pápa RÓTT NÁNDOR (1869, Bodenstadt - 1939, Veszprém) 1917-től haláláig veszprémi püspök. RÓTTA, ANGELO (1895, Milánó - 1965, Róma) 1922-től thébai címzetes érsek. Apostoli nuncius Magyarországon 1930-tól. 1945-ben kiutasították az országból. SÁRKÖZY PÁL ENDRE (1884, Jánosháza - 1957, Pannonhalma) Bencés szerzetes. 1947-től kormányzó apát, 1951-től pannonhalmi főapát SCHIOPPA, LORENZO (1871, Nápoly - 1935, Hága) 1912-től a müncheni nunciatúra titkára, majd justinianopolisi címzetes érsekként 1920-25 között apostoli nuncius Magyarországon. Innen Hágába helyezték. SCHWARZ-EGGENHOFER ARTÚR (1890, Bécs - 1969, Székesfehérvár) kanonok, 1958 szeptemberétől általános érseki helynökként, 1959 nyarától haláláig apostoli kormányzóként az esztergomi föegyházmegye élén. SERÉDI JUSZT1NIÁN GYÖRGY (1884, Deáki - 1945, Esztergom) Bencés jogtudós, római ágens. 1927-től esztergomi érsek, és bíboros. STEINER FÜLÖP (1830, Fehéregyháza - 1900, Tés) püspök, egyházjogász. 1890-től székesfehérvári püspök, az egyházpolitikai küzdelmek idején különösen aktív. SZABÓ IMRE (1901, Sorokújfalu - 1976, Budapest) 1951-től esztergomi segédpüspök. 1950-57 közt budapesti helynök. 1956-62 közt Hugyagra internálva, majd részt vehetett a n. Vatikáni Zsinat munkájában. 1969-71 közt apostoli kormányzó. SZAKOS GYULA (1916, Sótony - 1992, Székesfehérvár) Szombathelyi egyházmegyés pap, aulista. 1982-től Shvoy Lajos második utóda a székesfehérvári püspöki székben. SZENDI JÓZSEF (1921, Székesfehérvár- ) Fehéregyházmegyés pap, 1982-től apostoli kormányzóként, 1983-tól megyés püspökként, 1993-tól érsekként vezette a veszprémi egyházmegyét. Nyugállományban 1997 óta. SZMRECSÁNYI LAJOS (1851, Sárosdaróc - 1943, Eger) 1904-től egri segédpüspök, 1912 tavaszától koadjutor, 1912 augusztusától egri érsek. TARDINI, DOMENICO (1888, Róma - 1961, Róma) Vatikáni államtitkár a n. Vatikáni Zsinat meghirdetésekor. 158
