Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉVRŐL-ÉVRE
Bánk178 professzorok azonnali leváltását kívánta, 3 presbyter, 7 diakónus, 4 teológus eltávolítását és az összes szemináriumokból való kitiltását, s a gyűlésen résztvett néhány teológus minden kedvezményben részesítését a vizsgák, séták stb. terén. A drákói szigornak oka indoklásuk szerint, hogy itt földalatti összeesküvésről van szó. A gyűlésen csak a Csanádi és a fehérvári püspökök és Potyondy védték a kispapokat; Szörényi professzor, az egri vikárius, s a Pilátusként odarendelt A.C. országos igazgatója, Várkonyi Imre csúnyán cserbenhagyták a kispapokat. A visszamaradt teológusoktól az Ordináriusok aláírást kértek, hogy alávetik magukat az új rendnek és új elöljáróknak. A 80 teológus közül 60 távozott és kb. 20 volt hajlandó aláírni. Ezzel a 20 teológussal indult meg az új tanév. A szeminárium néma volt, mint egy siralomház. Az új elöljárók - valamennyi notórius békepap: Horváth Richárd, Beresztóczy Miklós... - otthonosan jártak-keltek, és iparkodtak átgyúmi a bentmaradtak[at] egészen a békepapi szellemben. Erre az évre esik a tsz megszervezése országszerte. Ennek a különben evangéliumi gondolatnak teljes paródiája volt az a szervezkedés, amelyet ávósok, rendőrök, munkásőrök fedezete alatt a legdurvább terrorral, brutális eszközökkel kényszeríttettek rá a gazdákra. Elvették állataikat, felszerelésüket, a gépeket; megterhelték nagy adósággal, a közös istállók építésével, mezőgazdasági nagyüzemi gépek beszerzésével, és (ami a legnagyobb baj és tragédia volt) hozzá nem értő [...] vezetőkkel. De hiszen nem is a szövetkezeti gondolat keresztülvitele volt a fő cél, hanem a falu beszervezése a pártba, és a párton keresztül az istentelen életfelfogásba. S ma a falvakban nincs kedv, nincs öröm, a fiatalság menekül, pár év alatt meghalt a falu. A püspöki konferencia június 17-i ülésén tiltakozott az 1957. évi. XXII. számú tvr. kiadása, a pápa jogkörének korlátozása ellen. Az ÁEH iparkodott Grősz érseket meggyőzni, hogy ezzel ők sohasem óhajtanak élni, a püspöki kar mégsem nyugodott meg, hanem elhatározta, hogy testületileg a kormányhoz fordul, ott tiltakozik és adja majd elő kifogásait a püspöki joghatóság korlátozása ellen is. A hitoktatás körüli visszaélések és a szentségek kiszolgáltatása körüli nehézségek is a panasz tárgyát képeznék. A konferencia végül azt határozta, hogy Grősz érsek szorgalmazza ezt a tárgyalást. A szorgalmazásban nem volt hiány, de a kormány nem ért rá, folyton halogatta a terminust, végül fogadta Grősz érseket és Hamvas püspököt, és azokat megnyugtatta. A kalocsai érsek utána kijelentette:- Lényegében semmit sem végeztünk! 178 Bánk József. 143
