Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

ÉVRŐL-ÉVRE

Győrött népkonyhát állított fel, és nagyszerűen vezetett. Ez bosszantotta fel ellene a kormányt. Két Megváltós nővér pedig egy árvaházat építtetett a Balaton mellett, külföldi adományokból, engedély nélkül. A szegény győri püspök úr - aki egy félórával a gyűlés előtt értesült a dolgokról - nem is védekezett, Lányit és a két nővért elítélték. Az ÁEH elnöke szerint a püspököt nem akarták a Népbíróság elé állítani, de nem is lehetett, mert az egész eljárás a püspök urat - aki Lányi szerint teljesen ártatlan mindenben - egészségileg egészen tönkretette. Lányi nem volt hajlandó a kanonokságról lemondani Zágon Istvánnal együtt, akit ugyancsak felszólítottak erre.

Lányi kanonok esetét követte Endrey püspök úr, esztergomi delegátus ügye. Miután Gálik hiába iparkodott őt napi vegzatúráival kihozni a sodrából, most megkísérelték erkölcsileg lehetetlenné tenni. Október 1-jén sürgős megbeszélésre hívta a püspöki kart az ÁEH elnöke, s ott bejelentette, hogy az 1956-os események kapcsán Endrey püspök úrral [szemben] súlyos szabálytalanságok gyanúja merült fel, és ezért működéséhez hozzájárulását az Elnöki Tanács megvonta, s őt Vámosmikolára internálta. Az elnök jelentette, hogy Endrey püspök úr hajlandó Grősz érsek úrnak vagy a püspöki karnak elszámolni, de másnak nem, mert ő az adományokat személyesen kapta és legjobb belátása szerint osztotta szét. Elsősorban Esztergomnak, de az egész országnak küldött ruhaneműt és élelmet vagonszámra. Grősz érsek úr eleve védekezett e módszer ellen, és védelmébe vette a távollevő püspök urat. (Az A.C.-ban tartott vizsgálatok során jelen sem volt Endrey püspök úr, ott alattvalói, elsősorban Esthy Miklós szolgáltatott adatokat az ÁEH embereinek.)

Ugyanakkor Szabó Imre püspök urat, budapesti érseki helytartót, krisztinavárosi plébánost a rendőrség kitiltotta Budapestről és rendőri felügyelet alá helyezve Hugyagra internálta. Egy paptestvér fúrta őt ki a plébániájáról, amelyről nem volt hajlandó lemondani.

Ezek voltak Gálik István utolsó szereplései, utána hamarosan lebukott. Plébánosokat kitelepített lakásukból és a plébániaépülete[ke]t jó pénzért eladta. A kapucinusok házánál rajtavesztett, s azonnali hatállyal elbocsátották. A fópásztor érdeklődésére csak azt felelték: „ő már nem dolgozik a mi cégünknél.” - Isten nem ver bottal!

Még Endrey püspök úr összehívott egy országos liturgikus bizottságot s ez előtt a bizottság előtt bemutatta a bilingvis Rituale-tervezetet, amely nagyon nehézkes, hosszú mondatokban fordította a Szentírás szövegeit és kevés újítást tartalmazott. Itt került először szóba a Rituale-tervezet, amelyet Székesfehérvár már két éve benyújtott a Ritus Kongregációhoz, s amely már jóváhagyás előtt állott. Ezt a tervezetet Kisberk Imre, Neményi Lajos, Kosa Ferenc, Palágyi Sándor és Perjés Béla szerkesztették nagy lelkesedéssel a német bilingvis Rituale nyomán, Kisberk püspök úr vezetése mellett. A többség a fehérvári Rituale mellett döntött, s a május 13-i konferencián egy

140