Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

ÉVRŐL-ÉVRE

négy békepap visszahelyezését kívánta. A többi dispozíciók dolgában pedig személyes megbeszélést kért az érdekelt Ordináriusokkal.

Április 2-án, 6-án, 15-én és május 8-án folytak a tárgyalások a Csanádi, esztergomi, győri és székesfehérvári egyházmegyék ordináriusaival. Székesfehérvártól Potyondy Imre visszahelyezését kérték. Mórász Pál irodaigazgatói állásába való visszahelyezése érdekében pedig kérte az ÁEH a fópásztort, hogy forduljon a Congregatiohoz. Ennek ellenében Kisberk Imre segédpüspök visszahelyezését helyezte az elnök kilátásba. Mórász Pál érdekében a kérés elment - és június 22-én 24.802. szám alatt megjött a Congregatio-tól a válasz, hogy „az ottani rendkívüli helyzetre való tekintettel a kérést nem tartja a Congregatio teljesíthetőnek.” Ugyanezt a választ kapta Esztergom, Szeged és Győr is.

Potyondy Imre visszahelyezésének irata nagy hullámzást váltott ki, mert az iratban hivatkozás történt az Elnöki Tanács rendeletére, az ÁEH kívánságára és megszorításokat tartalmazott. Büttner és Halász rendőri kitiltása azért történt, mert szerintük nyilván ők sugalmazták az inkriminált szöveget a fopásztomak. Kárpótlásul Potyondy Imrét az ÁEH a budapesti Központi Szeminárium rektorává nevezte ki, s nem sokkal később kitüntették a Vörös Zászló érdemrend III. fokozatával. A tárgyalások természetesen az ügyek állása és kilátása szerint folytak: néha sordino-val, máskor a legdurvább fenyegetésekkel, hejcei internálás kilátásba helyezésével. Az ÁEH a decretummal sújtottakat mindenáron rehabilitáltatni akarta az ordináriusokkal. Minthogy ez sehogyan sem ment, most már az eredetileg [kívánt] négy békepap helyett már nyolc visszahelyezését követelték. így lett templomigazgató Budapesten Beresztóczy, Horváth Richárd, Láng Alán, Halász György, Mag Béla; Szegeden Szécsi Antal és Székesfehérvárott Mórász Pál. Az ÁEH nem elégedett azonban már ezzel sem meg, tovább harcolt Horváth Richárdért, Mag Béláért és Mórász Pálért, amint mondották „presztízskérdésből”. Újabb kívánság volt Mórász címzetes préposti kinevezése, aminek fejében újra kilátásba helyezték Kisberk segédpüspök rehabilitását, Bejczy és Halász visszahelyezését, valamint az összes függő kérdések rendezését. A békesség és Kisberk püspök úr érdekében Mórász Pál préposti címet kapott, a függő ügyek rendezéséből azonban nem lett semmi, mert utólag az ÁEH lekicsinyelte a préposti kinevezést - nyilván azért, mert további támadásra készült. Ez meg is történt hamarosan.

Miklós Imre, az ÁEH új elnökhelyettese július 13-án 8900-126/1957. szám alatt - az ÁEH békepolitikájának és az Egyház és Állam közötti jó viszony magasztalása után - megdöbbenéssel állapítja meg a püspöki kar késedelmeskedését az októberi események felszámolásában. S mivel ez „nagyon veszélyezteti a kialakulóban lévő kedvező légkört”, Halász Ervin püspöki titkárt, Vajk Gyula bodajki esperest és Büttner Ferenc provikáriuskanonokot jelenlegi beosztásukból folyó évi július 22-i hatállyal visszavonja

133