Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

ÉVRŐL-ÉVRE

után alázatosan előkerült, még nagy hangon az oroszokat szidta, helytelenítve az ÁEH előző eljárását és hangoztatta a „forradalom” jogosságát és igazságosságát. Most, március 21-én, mint az „ellenforradalmi” visszaélések szigorú bírája és megtorlója mutatkozott be. Mutatta és igazolta ezt az az intézkedése is, amit már a fopásztor távollétében foganatosított a segédpüspökkel és az irodaigazgatóval, valamint az egyházmegye kongruájával.)

A retorziók újabb aktusa volt, hogy április 20-án, nagyszombat délután a rendőrség Büttner Ferenc provikáriust és Halász Ervin püspöki titkárt - a két működő aulistát - azonnali hatállyal (3 órán belül) kitiltotta Székesfehérvárról. A kitiltás náluk is Fejér megye egész területére és Budapest területére is vonatkozott. Ezzel az iroda két tisztviselőnővel a megyés püspökre maradt. A szentszéki bíróság és az alapítványi hivatal, melynek szintén a provikárius volt a vezetője, beszüntette hosszú időre működését. Csak 1957. júniusában oldotta fel a rendőrség a két aulista kitiltását.

Mindezek hátterében az áll, hogy a római Sacra Congregatio Concilii 1957. január 21-én 20.504/D. szám alatt decretumot bocsátott ki, amelyben az AEH kívánságára kinevezett vikáriusokat, irodaigazgatókat - azzal az indoklással, hogy „kinevezésük az egyházi törvényekkel nem volt megegyező, működésük pedig nem az eddigi szokásos módon történt” - állásuk további gyakorlásától eltiltotta. Őket a püspöki irodai, kanonoki, székesegyházi plébánosi, esperesi, teológiai tanári és elöljárói, valamint Budapesten és a püspöki székvárosokban plébánosi tisztségre alkalmatlanoknak (inhabilisnek) nyilvánította. Ezekre az állásokra a Szentszék előzetes hozzájárulása nélkül nem nevezhetők ki a jövőben. Ez a decretum - mely az 1957. év nagy eseménye volt - egyházmegyénkben Mórász Pált és Tökölyi Istvánt érintette személy-, illetve névszerint. Az AEH, illetve Gálik előadó, kormánybiztos retorzióját ez váltotta ki. Mivel a legtöbb egyházmegyében a vikárius és irodaigazgató az ÁEH által odaerőltetett békepap volt, a decretum a békepapoknak csaknem teljes vezetőségét érintette. Mórász Pál a decretumnak alávetette magát, amikor a fopásztor azt közölte vele. A decretum azt is kimondotta, hogy azok a papok, akik az ÁEH kívánságára más egyházmegyében vállaltak beosztást, haladéktalanul térjenek vissza saját egyházmegyéjükbe. Ugyanakkor ugyanez a Congregatio Horváth Richárd budapesti plébánost és Beresztóczy Miklós esztergomi vikáriust - mivel „a törvényes egyházi hatóság ellen támadt és hatalmának gyakorlását megakadályozni törekedett” - név szerint az apostoli Szentszéknek különös módon fenntartott exkommunikációjával sújtotta. A Congregatio decretumát az Egyházmegyei Hatóságnak címezve az iroda február 15-én kapta meg postán a kalocsai érsek úrtól. Néhány napra rá Gálik egy Wyszynski-féle levelet154 keresett az irodán. Ilyen levél nem jött irodánkba soha. Minthogy nem tudtunk ilyen levelet előadni, Gálik elrendelte attól kezdve ismét a

154 Kéziratban „Visinszky”. A varsói bíboros érsekről van szó.

131