Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉVRŐL-ÉVRE
1956. október 23. aranybetükkel fog mindig ragyogni a magyar történelemben. Néma tüntetést rendezett a budapesti egyetemi ifjúság. Egy lelkes gyűlés után tüntető felvonulást rendezett Bem apó szobrához, majd követeléseit átadta a miniszterelnöknek, s azután a stúdióhoz vonult, hogy a rádióba bemondassa a diákság követeléseinek pontjait. A stúdiónál fegyveres ávósok fogadták őket, s azok fegyverüket használva, többet a némán tüntető ifjak közül agyonlőttek. Az egyetemi ifjak az egyik kaszárnyából fegyvert szereztek, s most már fegyveresen akartak behatolni a stúdióba és azt lefoglalni. Valóságos közelharc fejlődött ki a stúdió épületében és annak környékén, melynek során a Nemzeti Múzeum hátsó traktusa is kigyulladt. Még tartott a stúdió előtti tüntetés, amikor Gerő Ernő durva hangon megbélyegezte az egyetemi ifjúságot és követeléseit. A szokatlanul durva hang olaj volt a tűzre, szinte varázsütésre az egyetemi ifjúság mellé állt a munkásifjúság és a munkásság. Szerdára már az egyetemi ifjúság mögött állt az egész ország. Elementáris erővel tört ki a tizenkét éves durva, lelketlen elnyomás ellenhatásaképpen a szabadságharc az egész országban. A kommunisták reszketve menekültek és elbujdostak. Megállt a termelőmunka az egész vonalon: leálltak a gyárak, a bányák, megállt a vasútforgalom. Székesfehérvárra szerdára, 24-re érkezett a hír, s egyszerre talpon volt és az utcára vonult a város ifjúsága, munkássága, az értelmiség. Érdekes, hogy a parasztság távol tartotta magát a szabadságharctól. Az ifjúság szerdán Székesfehérvárott is néma tüntetést rendezett, s nem véletlen, hogy a Szabó-palotánál, az ávósok előtt orosz tank lőtt a tüntetők közé és 7 tüntetőt megölt. 25-én este 6 órára hívták össze az egyetemi ifjak a város lakóit a Szabadság térre, hogy tájékoztassák őket a szabadságharc állásáról. A püspökség és a városháza előtti teret az oda betorkolló utcákat ellepte a város ifjúsága és munkássága. Lehetett vagy 30 ezer ember a téren, mely a legnagyobb fegyelemmel szorongott [...]. Elénekelték a Boldogasszony Anyánkat, döbbenetes síri csendben meghallgatták a beszámolót, elszavalta valaki a Talpra magyart. A refrént a tömeg mondta. Majd „ruszki ki!” volt a tömeg mottója, az hangzott minduntalan innen-onnan ütemes kiáltásban. 26- án lekerültek a vörös csillagok az épületek tetejéről. Délelőtt a politikai foglyokat szabadította ki az ifjúság. A munkásság pedig a város és az ügyek vezetését egy Nemzeti Bizottságra bízta. Este már ez tartotta meg a gyűlést. Határtalan volt az öröm, amikor a tüntetések hatása alatt Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédben a szabadságharcosok mellé állt. Bejelentette Magyarország semlegességét és bejelentette, hogy Magyarország kilép a varsói szövetségből; önálló, független ország akar lenni; maga dönti el, hogy milyen kormányformát óhajt; kéri a[z Egyesült] Nemzetek Szövetségének segítségét. Csodálatos, lelkes öröm töltötte be a lelkeket. Ifjú nemzetőrök A szabadságharc 128
