Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Szilágyi Zsófia: Elvágyódni vagy otthon lenni (Ilia Mihály és az Orbán lelke)
38 eredményei mennyire inspirálóak. Arról már nem is szólva, milyen sokat segíthet mindnyájunknak, ha példaként látunk magunk előtt egy olyan életutat, amelyben a tanári, a szerkesztői, az irodalomtörténészi szerep egységben tudott lenni. Olyan egységben, amit ugyan nem szabad idealizálnunk, de amire nem lehet nem figyelnünk. Ladányi István summázott így – és ez az összegzés számomra az egyetemi oktatók elkerülhetetlen döntéseiről, és a sosem ideális külső körülményekhez való viszonyukról szól. Amelyek közepette nagyon jólesik Ilia Mihályra gondolni: „Tevékenysége abban példaadó, gondolkozunk-e ezen, vagy sem, le tudjuk-e írni legalább megközelítőleg ennek a magatartásnak, életgyakorlatnak a mintázatait, vagy sem, de magával a példával találkozva, összeütközve akár, biztató változatot láthatunk egy olyan pályára, amelynek alanya kevésbé a kiszámítható eredményt ígérő realitásokhoz, sokkal inkább a maga értékrendjéhez igazítja a tevékenységét, vagyis nem a tágabb-szűkebb közösség által kínált minták szerint »valósítja meg önmagát«, hanem ettől eltérőeket választ vagy alakít ki magának.”37 ▼ 37 Ladányi István, Parnasszus a félhomályban, Ex Symposion, 2007/59, 90.
