Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
111 esemény. Nagyon tágan s óvatosan fogalmazva homályos következtetéseket, ami leginkább jellemzőnek tűnik e fiatal prózára, az a novellákban létrehozott világ atmoszférikussága, a lassítottság az elbeszélés ritmusában (olykor még a tőmondatok sem felpörgetik, hanem fékezik azt). Megnyilvánul ezekben az írásokban valamilyen nagy, mégis kontroll alatt tartott mesélőkedv, legyen annak indítéka a pletyka, a trauma, az urbánus vagy a vidéki környezet meghatározottsága, vagy egy sajátos alteregó boldogulása. Ádám Szilamér, Borcsa Imola, György Alida, Imre Eszter, Szabó R. Ádám, akik most a prózaírók közül leghamarabb eszembe jutnak. A fiatal erdélyi kritikusok, szerkesztők, fordítók (sokan közülük egyben szépírók is, de most inkább a nem egyben szépírókról szólnék külön) közvetítenek írók és olvasók között, írók és a „szakma” között, összekapcsolnak műveket, inkább elemeznek, mintsem rögtön ítélnek. Az ő munkájuk sem köthető kimondottan Erdély földrajzi határaihoz, és talán a kritikusokat jobban is magukba szippantják a magyarországi irodalmi fórumok, ha elkezdték őket észrevenni. Kevesen vannak azok, akik hosszú távon maradnak „főállásúak”, felaprózódik az idejük egyéb tevékenységekkel, túlvállalásokkal – de ez nem csak a fiatalokra s nem csak a szabadúszó kritikusokra jellemző. Kész Orsolya és Nagy Hilda főként magyarországi lapokban publikált kritikát az utóbbi időszakban, az erdélyi lapokban rendszeresebben olvasható volt az elmúlt években Tőtős Dorottya és Biró Mónika-Anita. Pályakezdők között ígéretesek az Echinox szerkesztői gárdájában és a Hervay Klub szervezői között egyaránt ott lévők, mint Kovács Péter Zoltán, Péter Blanka vagy Szabó Ivett. A legkitartóbb magyarra fordító fiatal fordítók közül pedig mindenképp meg kell említeni András Orsolyát (németről, románról). Az erdélyi fiatal írók egyébként is figyelnek jobbra-balra maguk körül, főként a magyarországi, a román és az angol kortárs fiatal irodalomra. Vannak, akik a magyar és a román irodalomban egyszerre működnek, színvonalasan, figyelemre méltóan, mint például Mihók Tamás. Az erdélyi fiatal írókra is figyelnek mások, a már nem épp kezdő pályatársak, szerkesztők, a folyóiratok köré szerveződő műhelyek, amelyek vélhetőleg fontos visszajelzéseket, segítséget, tanácsokat is nyújthatnak a születő/születendő alkotások számára. A kolozsvári Helikon Pavilon 420 rovata és pályázatai, illetve az Újvárad , a Székelyföld fiatal alkotóknak kiírt pályázatai hatnak ösztönzően, az azóta leállt aszem.info -nak a szépirodalmi rovata szintén a fiatal szerzők szövegeivel való alapos munka színtere volt. A Látó nál meg épp kísérleteztünk idén egy men torprogrammal, ahol a kollégáim a szerkesztés fortélyaiba kezdték el bevezetni a résztvevőket. A fiatal erdélyi magyar irodalom fontos tagjai a szervezők – akik a legtöbbet futkosnak, pezsegnek –, akik szeretnek találkozni, várják a visszajelzéseket, nem akarnak légüres térben működni, nem akarnak elkülönülni, náluk az irodalom