Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: Az antiár-fa; Kihunyt a nap fénylő korongja; Az égen oszladoz a fellegek raja; Szabadság árva magvetője; Bacchusi dal; Dadámnak; A Kaukázus; Kolostor a Kazbeken; Szent szerzetes atyák, és nők, telvén erénnyel; Ha túl a városon bóklászom egymagam (versek) (Soproni András fordításai)
57 Ha túl a városon bóklászom egymagam Ha túl a városon bóklászom egymagam, S a nagy köztemető felé veszem utam, Vasrácsok, oszlopok, és sírkövek fogadnak, Hol székes városunk halotti oszladoznak, Sűrű sorokban, így engedte a mocsár, Mohó vendégsereg, hol koldus asztal áll, Kalmár, csinovnyik itt kaphat családi kriptát, Olcsó mester keze farag rá cifra mintát, A sírokon szöveg, vers, próza, díszszavak, Sorolnak szép erényt, pályát és rangokat; Felszarvazott tatát hű özvegye siratja, Rossz tolvajkéz nyomán az urna lecsavarva, Nyálkás falú gödör jókor kiásva már, Sötéten ásítoz, az új lakóra vár – Sok gyászos gondolat kering köröttem rajban, És szörnyű csüggedés, búbánat tör ki rajtam. Tán köpni s futni kén’... Bezzeg mi’ jó lehet, Ha itt az őszidő, s leszáll a csendes est, Falun sétálni a családi temetőben, Hol ősök nyugszanak, méltón, békén a földben, A sír mind dísztelen, s jut bőven hely nekik; S az éji tolvaj itt nem is próbálkozik; A százados mohos kövek felé, ha téved A jó szántóvető imát mormolva réved. Hivalkodó kövek, csökött piramisok, Orr-vesztett héroszok s viharvert Charisok Helyett dús lombú tölgy áll méltóságosan, S a lomb susogva leng... Soproni András fordításai
