Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Jódal Rózsa: Egy hatást kereső művészettörténész (Virág Zoltán: Nyelvi mozaikok és kulturális rezonanciák)
125 múlhatatlan Zágráb-rajongását és a „szerb Giocondának“ becézett Olga Hadži iránti hódolatát is megörökítve. Politikai hitvallását is több helyütt idézi: „A valóság azonban az, hogy 1945 óta a polgárháború győzteseként kikerült kommunista partizánvezetők tartják megszállva a jugoszláv állam minden jelentős gazdasági és kulturális pozícióját. Ők a minisztériumi főtisztviselők, a bankigazgatók, gyárigazgatók, a rendőr- és katonatisztekről ne is beszéljünk. A jugoszláv proletárdiktatúra neve alatt lényegében partizándiktatúra húzódik meg.” Hogy Virág Zoltán menyire behatóan ismeri – és eredetiben olvassa – a kortárs horvát és szlovén szerzőket, arra a kötet két fejezete is bizonyíték. A Horvát Erósz – Szlovén Cupido fejezet, amelynek alcíme Női látásmódok, önéletrajzi mozzanatok, kortárs nézőpontok. Az 1980-as évekre jellemző kiszorítósdi korszakát vizsgálja, amikor a testvériség-egység semmivé foszlott elképzelése nyomán a friss államalakulatokban új szimbólumok születtek, és feltörtek a női szerzők. Virág két horvát és két szlovén írónő munkásságát elemzi behatóan; címekkel, rövid tartalomismertetőkkel, idézetekkel, értékelésekkel dúsítva . Jagoda Zamoda a városi legendáriumot ábrázolja, amelyhez a memóriatartalmak átfésülése és a sz exuálesztétikai morfondírozás is tartozik. Gyakoriak nála a képzőművészeti allúziók, a filmes utalástechnikák, az irodalmi olvasmányok hatása és a létbírálat. Marilena erotologikus írásművészetével 1988-ban valóságos üstökösként robbant be a horvát irodalmi életbe. Kezdeti hősnői köztereken lezserül walkmant hallgató bakfislányok, de éretté válva is hasonló felelőtlenséggel és álnaivitással viselkednek legvadabb kalandjaikban is. A bohémság, az antiszociális viselkedés, a nemi szerepek cserélgetése, perverziók végletekig fokozása s az ivászatok, az önkielégítéssel, a kábítószerezéssel, a filmnézések, a zenehallgatások telített diskurzusát hozza létre a női szubjektum diszperzív hatalmának kinyilvánításával. „A 2002-ben kiadott Pušite li? kötet Dnevnik Mellise Loost című rövidtörténete a partnercserék akrobatikájában hullámoztatja egybe és a szenvedélyek váltakozó intenzitásában olvasztja össze a szereplők (s persze a szöveg) orgiasztikus kéjét.” A szlovén Lela B. Njatin műveiben „disztópikus, posztapokaliptikus víziók gomolyognak. A szado-erotizmus, a szilaj fetisizmus elengedhetetlen része az urbánus folklór sokkoló motívumkincsének. Elbeszéléseinek zömében a város embargó sújtotta övezetek, vesztegzár alatt lévő lakónegyedek, karanténzónák, ostromgyűrűk, tűzfészkek labirintusainak tűnik. A technológiai délibábkergetés, a militarizmus animációs és mozifilmes konvenciói sorjáznak elő a szövegterek reklámetűdös, videoklipes kölcsönzésekkel élénkített mozgóképi beállításokra, kameramozgásokra emlékeztető vizualizációjában. A horrorra, pornóra, a katasztrofizmus antiesztétikájára, a science-fiction és a fantasy határterületeinek elmosására kihegyezett látványtervezés durván kétségbe vonja a vágyak beteljesíthetőségének és elosztódásának demokratizmusát.”
