Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
8 atyjok jószágát és szőlőt senki atyafiak közül el ne vehesse...”, Ekkor szőlőültetvényhez két módon juthatott valaki. Az egyik lehetőség a vásárlás. „Szakál Péter Varga Mihály ültetésbeli szőlőjét megvette egy borjas tehénen és két talléron...” A másik lehetőség a megfelelő területnek a tanácstól való kérése és beültetése. „Az kik régi pusztult szőllőjükből szántóföldet csinálnak, azokat más emberek szőlő földnek megkértenek az becsületes tanácstúl.” A kapott homokon kellő szorgalommal egy szegényebb ember is célt érhetett. „Tudgya-e nyilvánságosan az tanú, néhai idősbik Daróczi István házastársával edgyütt építette é azon szőlőt ... vagy penig még rideg korában építette?” A szőlőbirtok értékét érzékelteti, hogy a gazdák a későbbi jogi viták elkerülése végett még a szomszédos településeken vásárolt szőlő birtokjogát is célszerűnek látták saját tanácsuknál is bejegyeztetni. „Die 14. mensis Februarii 1678. Rada András Kőrösön levő szőlejét, mely a Czegléd felől a Bokrosban vagyon, Sánta Pál István szomszédságában, adta el Fekete Jánosnak bizonyos számú pénzen, úgy mint tall. 5.” 7 Miként erre már utaltunk, a mezővárosi autonómia egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a közösség birtokolta a földesúri benefíciumokat. Ezeket már a korábbi századokban sorra megszerezte mindhárom város, és a tanácsaik a kialkudott summa, valamint a hozzá kapcsolódó ajándékok rendszeres kifizetése ellenében a népgyűléssel és az esküdtekkel egyetértően gyakorolták, ezek felől dönthettek. Ezek közül az egyik legfontosabb a jószágok és a termények tizedének a szedése : „Anno 1669. die 15 Septembris. Az böcsületes tanács közönségesen azt rendelte, hogy mindenféle ételből, borból, búzából, juhból, akár pénzen vötte, akár maga építette az szőlőjét, mindenekből beadja az dézsmáját, mind első terméséből s mind pénzen vött szőlőjéből...” Lényegében hasonló az 1694-ben született döntés: „Borodbúl, bárányodbúl és gabonádbúl az dézsmát igazán kiadod... Isten téged úgy segéljen.”8 Láttuk, hogy a mezővárosi tanácsok fontos bevételi forrása a bor értékesítésével kapcsolatos monopóliuma volt. Mivel a másik két mezőváros monográfiái és gazdaságtörténeti feldolgozásai nem térnek ki erre, célszerű egy kecskeméti statú tum teljes szövegét idézni. Ezt 1661. szeptember 10-én hozta meg a tanács, és döntésének okát is megjelöli: „Senki az városbeliek közül (az kik szőlős emberek) szőlőjüket megszödvén, annak mustját vagy borát az maga házánál el ne árulja, hanem köbölszámra az város pincéjére város szükségére köbölszámra beadja azon áron, az mint a szomszéd városokon és Czegléden ára szakad, pintszámra is úgy árultassék , valamint azok árultatják, holott minden dologban egyetértvén, egyenlő értelemből függ az három város, ez dologban is egyetértőknek kell lenni kiknek-kiknek az bor köblinek beadásán és pintinek kiárultatásán. Valaki ezen kívül fog cselekedni, az 12 forint büntetéseket el nem kerülik. De az magán való korcsmálkodás házanként senkinek meg nem engedtetik jelen való sok nyomorúságos 7 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 58., 100–110. és passim., IV. 1508. c/ Adólajstromok 1669. 4., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 190., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 151., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 206. A tanúvallomásra 1707-ben került sor, de a szőlő telepítését sok évtizeddel korábban végezték. IV. 1510. i/ Főbírói számadások 1676. 120. 8 IV. 1508. c/ 1669. 4. Nem árt utalni arra, hogy ez az év még, a következő évtizedekhez képest, teljesen békésnek mondható. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 40., IV. 1508. c/ 1694.
