Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)

44

Nincs mivel kérkednem, nincs mit szégyellenem,

hitemen nincsen rézrozsda,

mindenért megjártam belső poklaimat.

Az Ébresszen aranysíp

című kötete 1970-ben jelent meg, ebben a kötetben, nem utolsósorban a szerkesztő Juhász Ferencnek köszönhetően szerepel a Pesten esik a hó című verse, egyike annak a három versnek, amelyekért perbe fogták és elítélték. (Buda ekkor már Kecskeméten élt, Mórocz Gábor jó szemmel vette észre, hogy a Petőfi Népe

című napilapban Gál Sándor erősen kifogásolta ennek a versnek a kötetben való megjelentetését, mintegy jelezve, hogy a rendszer nem felejt el semmit.) A Kutya a társam című versében „október, őszi fáklya”, „október, véres ünnep” sorokat találunk. A Fekszem csak egymagam című verse is 1956 októ

berére utal vissza: „Jajgatva sír a szél / nyugalmát nem leli / ágak szikár hegyén / Október lángjai” versszakkal indul a vers, s a következővel zárul: „Fekszem csak egymagam / aludni nem tudok / néznek rám szótlanul / elhamvadt csillagok.” A motívumok sora szaporítható lenne, ehelyett a 2006-ban írott Huszadik évem: 56 című versét idézem:

Fények és fekete árnyak esztendeje. Jégzajlás, rügyfakadás, tűz esztendeje. Szárnyak, szívek és vaspaták esztendeje. Zászló, fegyver és bilincs esztendeje. A fiatalságé. Az egyenes szóé. A kifogyhatatlan erőé. A mi évünk. Az én évem. Az én vérem. Szépséges huszadik évem:

féltve kuporgatott kenyerem – morzsáid szedegetem