Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
42 tövig égett csillagok”. ( Messzehordó ) A maga alkatára szabja a töredékeket (később is él majd ezzel), fontos sorokat, szerkezeteket hoz ezáltal létre. Hangja összetett, a világról és önmagáról is szól ezekben a versekben: Harangszavú szabadság... De jaj, a csizmák itt menten széttapossák. * Az ajtó csukott csendje csitítva fagy fülembe: nyugalom nyugalom... S talán a legszebb töredék: Kopóid kitagadtak, börtönt adtál fiadnak. mégis – vaskulcs a zárban – én itt is a szivedhez találtam és talpraálltam, ó, hazám. Az önerősítés verse ez, önmaga igazolását a hazával azonosulva, az azonosulás átéléséig eljutva teremti meg, ismét csak József Attilához kötődve („édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!” – Hazám , s: „Igazán / csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz, / Magaddal is csak itt bírhatsz, / óh lélek! Ez a hazám. – Elégia ). Erről a töredékről írta Esterházy Péter a Csöndország című kötet megjelenése után 1993-ban: „Szép és irigylésre méltó Buda Ferenc akkori hazaképe, vagy még inkább hazaálma. Konkrét, mindennapi, kikerülhetetlen. Ó hazám. S ez szerintem most is így van (nekem). Mások a szempontok, az érzelmek, a föladatok, mások a börtönök, más a szóhasználat. De van, marad valami, amit nem szabadna, mondom így, kiűzni hagyni a szívünkből, egyszerűen mert szükségünk van rá, pribékestül, vaskulcsostól, ostobaságostul.” A börtönben és a rabgazdaságban, igaz, mind a kettő börtön volt, mint a fentebbiek is mutatják, megküzdött a versírásért, s magukért a versekért is. Cigarettapapírra hegyesre hegyezett ceruzával, apró betűkkel titokban és rejtve írta a verseket, azok témáit pedig a helyzetük, sorsuk jelölte ki. Megtanulta, de le is írta őket, Állampusztáról a zoknijába rejtve hozta ki a cigarettapapírra írt verseket, aztán Für Lajosnak a kezébe helyezte a sorsukat. Közlésükre, pontosabban egy részük közlésére 1989 januárjában a Forrás ban került sor. Ekkor a versek történetéről a következőket írta: „Elszivárgó fiatal éveim s egy nemzeti kataklizma utórezgéseinek életben maradt tanúi ezek a versek. Húsz esztendőt alig betöltvén, a debreceni megyei börtön, majd az állampusztai rabgazdaság elítélt
