Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Mészáros Tibor: Van-e két Márai Sándor? Egy átlagosnak induló év a bírálatok középpontjában
98 már régen agyonlőtték volna.”25 Máraiból te hát nem a friss Nobel-békedíjas koncentrációs táborba hurcolása váltott ki vitatható gondolatokat, hanem az intenzív európai fegyverkezés kellős közepén az újságíró pacifizmusának létjogosultságával vitatkozott; e kétféle megnyilvánulást mosta össze Rónai, és a jobboldalivá válás eredményének tekintette a cikket. Az írótársak reagálásai közül egyetlen álljon itt még példaként – Hatvany Lajos Lengyel Menyhértnek így kommentálta az író döntését 1937. augusztus 11-én: „Márai, mióta jobboldalista lett, beszüntette a velem való érintkezést, alig köszönt, mire bejött az utcámba, mert rossz könyvet írt. Beteg szívemmel retteneteset találtam írni ellene, régi működése talaján, az Ujságba. Jellemző, hogy csak a Virradat nevű nácilap védte meg.26 Attól tartok, hogy ez a tehetséges ember teljesen elvesztette magát. Herczeg Ferenc utóda akar lenni, a Revíziós Liga elnöke, erre a szerepre, sajnos éppen nem való.”27 A fenti példák jól mutatják, hogy a polemizálók elsősorban politikai „irányváltást” láttak Márai lépésében, és hangnemváltozást emlegettek. Ez téves és igaz egyszerre: egyrészt ugyanazokat az értékeket vallotta a Pesti Hírlap nál is, és ha kellett, 1936 decembere után is szóvá tette az általa visszásnak tartott jelenségeket. Ugyanakkor közvetlenül a második világháború előtt és alatt távolságtartóbb, elsősorban a múltat felidéző cikkei jelentek meg, stílusuk is veretesebb, mondanivalójában a tanító célzat került előtérbe, amely kevésbé engedte meg a játékos könnyedséget. A korábbi időszakhoz képest 1937-től lényegesen több emlékező cikke jelent meg, sokszor lett témája egy főúri palota, omladozó színház, városrész bontása, újjáépítése, és ezekben a hangsúly mindig a múlt értékein volt a jelen szegényesebb tartalmával szemben. Alapértékei vállalása miatt írta meg (az Ujság ban megjelent Hitler-ellenes írá sok „mintájára”) A német négyes című tárcáját, amely jól mutatja erkölcsi szemlélete változatlan voltát: „A párt, amely azonosítja magát a nemzettel, természetesen kíméletlenül kiüti az író kezéből a tollat, a festő kezéből az ecsetet, ha nem úgy ír és ábrázol, ahogy egy zavaros és nevetséges túlzásokra önműködően hajlamos, szűkkeblű és alacsony homlokú pártirodai terror szeretné és elképzeli. [...] Mikor a párt már úgy érzi, hogy ő az állam, s nemcsak engedelmességet követel, hanem belső, feltétlen odaadást is, nevetséges lesz szándékaiban, mert a lehetetlent követeli.”28 Ugyancsak ilyen szellemiségű A csekk c ímű cikk, 29 amelyet Márai többször említett úgy, mint a nyilasok ellene irányuló támadásának kiváltóját. További, hosszan sorolható példák helyett a Vasárnapi krónika című kötetre utalok, amelyben lapváltása évétől 1943-ig megjelent írásai olvashatók, szövegváltoztatás nélkül. Stílusa, humanista eszménye, írói ideálja nem változott, hangnemében azonban valóban történt változás. Tény, hogy az Ujság nál töltött időszakban gyakoribb lett a hatalommal való szembehelyezkedés, tiltakozás és véleménynyilvánítás az író részéről, mint a Pesti Hírlap korszakában, amikor közeledést mutatott a hivatalosnak tekintett állásponthoz, és hangneme is visszafogottabb lett. Ezt tovább erősítette a hivatalos intézményekhez való csatlakozása (Kisfaludy Társaság, akadémiai levelező tagság), néhány díj elfogadása, illetve a Horthy személye kapcsán írt tucatnyi lelkes cikk. Utóbbiak száma alig több, mint a Vörös Lobogó ban jegyzett írások sora, Márai megítélésében azonban többszörösen negatív tettnek minősültek bírálói 25 Márai Sándor, Műsoron kívül, Ujság, 1936. nov. 25., 5. 26 Koncz Balázs, A báró úr, Virradat, 1937. júl. 12., 2. 27 Hatvany Lajos levelei, szerk. Hatvany Lajosné, Rozsics István, Bp., Szépirodalmi, 1985, 376. Utalt cikke: Hatvany Lajos, Írók egymásközt, Ujság, 1937. jún. 27., 27–28. 28 Márai Sándor, A német négyes, Pesti Hírlap, 1937. jan. 10., 5. 29 Márai Sándor, A csekk, Pesti Hírlap, 1940. jún. 23., 5–6.
