Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kriskó János: Fémszobrok bűvöletében (Ulrich Gábor szobrairól)
65 Kriskó János Fémszobrok bűvöletében Ulrich Gábor alkalmazott grafikus, Balázs Béla-díjas animációs filmrendező, fémszobrász elkötelezettsége a művészetek iránt általános iskolai rajztanárának, az egykori Jókai-iskolában tanító Szabó Zsuzsának köszönhető. Ebben az intézményben kedvelte meg a népzenét is, ahonnan aztán egyenes volt az útja a free jazz és a zenei performanszok felé. Középiskolás évei után, amikor még a vendéglátóipar és a hajószakács-mesterség vonzotta, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szerzett vizuális nevelés szakos tanítói oklevelet. Két év pedagógusi gyakorlatot követően alkalmazott grafikusként dolgozott tovább. Időközben elvégezte az Iparművészeti Egyetem tipográfusképzőjét, majd az ELTE Bölcsészkarának Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében szerzett újabb oklevelet, amelyet megfejelt még a Metropolitan Egyetem Médiaművészeti Intézetében szerzett mozgóképművész mesterszakos végzettséggel. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik művészetpedagógusként. Kezdetben a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, jelenleg pedig a Metropolitan Egyetem vendégoktatója. 1992 óta szabadúszó művész, a Tapasztalt Ecsetek nevű, képzőművészekből álló zenei formáció meghatározó tagja. Ulrich Gábort évtizedeken keresztül úgy tartottuk számon, mint sikeres és keresett alkalmazott grafikust, mint Balázs Béla-díjas, a Filmkritikusok Díjával is kitüntetett, nemzetközi hírű animációs filmes alkotót. Az utóbbi néhány évben alkotói érdeklődése markánsan a fémszobrászat felé fordult. A KÉSZ Kft., az IQ Kft. és a K – Arts Kft. jóvoltából egy tanműhelyben napi rendszerességgel és nem múló lelkesedéssel készíti senkiével össze nem keverhető fémszobrait. Munkáinak középpontjában az emberi test struktúráinak önmagukhoz és környezetükhöz való viszonyán alapuló, az organikus szerkezeteket kutató formanyelvi kísérletek állnak, kiegészülve azzal az erőteljes képzőművészeti látásmóddal, amely az alkotót grafikusként is, filmesként is jellemzi. Ulrich Gábor 2010-es évek elején egy meghívásnak köszönhetően, szinte véletlenszerűen került kapcsolatba a fémszobrászattal: meghívót kapott, talán a maga számára is meglepő módon, a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpózium alkotói közé. Az animáció és a grafika világából átlépett a háromdimenziós tárgyi világba, olyan természetességgel, mintha kezdetektől fogva erre a műfajra készült volna, és amelyhez eddigi, több évtizedes grafikusi és animációs filmes munkássága pusztán szükséges előtanulmányokként szolgált volna. Ugyanakkor fémszobrai szerves és megkérdőjelezhetetlen kapcsolatban vannak korábban készült, moz-
