Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyenesei József: Az égettbortól a „báráckig” (Adalékok a kecskeméti barackpálinka történetéhez)
231 Gyenesei József Az égettbortól a „báráckig” Adalékok a kecskeméti barackpálinka történetéhez Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy napjainkban a gyümölcspárlatok reneszánszát éljük, legyen szó akár készítésükről, akár fogyasztásukról. A kecskeméti barackpálinka is azon kiemelkedő nemzeti értékek közé tartozik, amelyek már hosszú ideje nagy népszerűségnek és ismertségnek örvendenek. A hírös város 1917-től működő központi szeszfőzdéjében készülő és az 1930-as évek második felében egy rövidke időre a világhír középpontjába került italkülönlegesség történetét tanulmányozva számos érdekes és megválaszolatlan kérdésbe botlunk, amelyek feloldását azonban a hézagosan rendelkezésre álló források megnehezítik. 1 Mielőtt azonban minderről szó esne, érdemes röviden áttekinteni a kecskeméti pálinkakészítés legrégebbi múltját is. Pálinkafőzés Kecskeméten a feudalizmus évszázadaiban A gyümölcs- és szőlőtermesztés melléktermékeinek (szőlőtörkölynek, borseprőnek, cefrének) a feldolgozására vonatkozó adatok először a 16. századi levéltári forrásokban lelhetők fel. Az iratokból kiderül az is, hogy egy évszázaddal később a kecskeméti pálinka már komoly hírnévvel rendelkezett. A borseprő kifőzésre történt kiárusítása, a város saját finomítójában készített égetett szeszesital értékesítése a településnek rendszeres bevételi forrást biztosított. 2 A kertkultúra jelentős bővülése, a házilag történő szeszfőzés viszonylagos olcsósága, valamint a pálinka jól jövedelmező értékesíthetősége következtében a város lakói közül is mind többen kezdtek e tevékenységgel foglalkozni. A 18. század közepén a háztartások közel 6%-ára vetett ki a város pálinkafőzési adót, amely számszerűsítve 166 „kisüzemet” jelentett. Ez a szám a 19. század dere1 Kecskemét tanácsának közigazgatási iratai az 1950-es évek elején komoly veszteségeket szenvedtek el a szakszerűtlen selejtezések következtében, így a barackpálinka történetét dokumentáló iratok is javarészt megsemmisítésre kerültek. 2 Egy 1757-es másodbírói számadás szerint a városnak 627 forint tiszta haszna származott a pálinkaértékesítésből. Sorozatunk a Agrárminisztérium „Hungarikumok és a nemzeti értékek megőrzésének, népszerűsítésének támogatása” program keretében készül. (A Szerk.)
