Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
Miksa (a Pester Lloyd főszerkesztője). A főrendiház tagja lett Rákosi Jenő (a Budapesti Hírlap tulajdonosa és főszerkesztője), Wolfner József (a Singer és Wolfner kiadó tulajdonosa, az Új Idők kiadója), Singer Zsigmond (a Pester Lloyd főszerkesztője) stb.5 Központi kérdéssé vált az újságírói erkölcs is, ezért szabályozták a szerzők fizetését. 1914-ben ezt írja a Budapesti Újságírók Egyesülete: „Pénzt azonban az újságíró, mint újságíró, csak írásos munkájáért fogadhat el és semmiféle bármilyen jogcímen való pausálirozást a bizottság megengedhetőnek nem tart. "6 Ambrus súlyos problémának látja a pénz befolyását a lapok körül, mely a hírlapírás iránt elkötelezett írók életében romboló lehet, ha befolyásolja stílusukat és alkalmazkodnak az elvárásokhoz, ahelyett, hogy emelnének az adott orgánum színvonalán. Évtizedekkel később hasonló vélemény lát napvilágot, többek között éppen Márai publicisztikai tevékenységét elemezve: „ Hasznos az újságok számára, amelyek így bizonyos irodalmi színvonalra emelkednek, de káros az íróknak, akik ily módon egyrészt elaprózzák tehetségüket, másrészt pedig akarva, nem akarva, áttörik szépprózájuk egységes stílusanyagát oda nem való újságstílus elemekkel. "7 Ambrusnak igaza volt abban, hogy a szerzők többsége ekkor elsősorban újságírásból és nem novellákból vagy versekből élt. Ez bizonyos szempontból kényszerűség is; Márai maga is úgy nyilatkozik 1935 júniusában, hogy a publicisztika és az íróság két, összeegyeztethetetlen irányt jelent, csak a megélhetés miatt szükséges egy írónak újságíróvá válnia. „... a kettő együtt nem megy, mint ahogy egy nő nem lehet délben tisztességes asszony és este bárcáslány. Képtelen helyzet az, hogy az író zsurnalisztikái munkásságából lopja el azt a pár órát, amit aztán irodalmi munkának akar szentelni. "8 Ilyen szempontból Márai a napi írásaiból élő és a művészíró kettősségében alkot, mely egyszerre eredményez ellentmondásoktól sem mentes, „jól menő íróságot" és irodalmi páholyt számára. A publicisztikát a fentiek mellett mindig jelentősen befolyásolta a sajtó politikai és/ vagy faji alapú megítélése. Ebben az I. világháború kezdete korszakhatárnak tűnik (ezért is nevezik a század őskatasztrófájának), mert Gavrilo Princip tette egy békében bízó, a polgári életet élő és építő gondolkodásmódot is felszámol. Megrendül az addigi „békés világkép", és megindul az okok keresése a baj okozóit, forrásait, a megbillent egyensúly miértjét illetően. Különösen 1919 után rendszeres vád a liberalizmus keresztényellenes, magyarságellenes, nemzetellenes magatartása, melynek forrásául könnyedén nevezték meg a zsidó tulajdonban lévő, az erkölcsöket lazító sajtót. Ebben egyesek (ez csak egy a sok példa közül) odáig elmennek, hogy „Különösen meglazítják az erkölcsöket az egyes újságok piperecikk hirdetései. Ezek bomlasztó ereje gyakran bevonul még a legjobb családokba is. Ezeknek a cikkeknek hatása alatt sok fiatal lány elhiteti magával, hogy krém, púder és rúzs a mindennapi életszükséglethez tartozik, mert a család mindennapi újsága ezt kürtöli világgá, hogy a »Kaskana« csókálló rúzs az ideális és az »Elida« a krémek királya. "9 Mindezek mellett sokan a magyar nyelv védelme szempontjából is veszélyesnek látják az újságírást és újságolvasást. Ennek irodalmi vetülete található Balázs Béla visszaemlékezésében: „Ha igazi magyar író akarsz lenni, és nem budapesti zsurnaliszta (ennél megveten- dőbb valamit elképzelni sem lehetett), akkor legelőször meg kell magyarul tanulnod. De nem ám 5 Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Bp. 1993. 85. 6 Buzinkay, i. m. 84. 7 Csömöri József: A három testőr. = Szocializmus, 1935. ápr., 4. sz. 185. 8 Rónay Mária: „Egy polgár vallomásai." = Literatura, 1935. jún. 15. 12. sz. 182. 9 Kausz József: A véreskezű sajtó. Hévízgyörk. 1937. 52. Egyébként Márai is írt tárcákat az ízléstelen reklámok kapcsán (pl. Műsoron kívül. = Újság 1936. jan. 16. 12. sz. 5. Csodálatos só és csodálatos kor, amely mukkanás nélkül lenyeli az effajta lábvizet! - írja egy visszatetszést keltő lábsóreklámról), de azt sohasem kötötte össze politikával, pláne fajisággal, mint az előbb idézett szerző. 63
