Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül
Beke József Tiszteletkörök a Bánk bán körül Városunk nagy alakja, Katona József 225 éve született - ha szenvtelenül tekintünk vissza az időben. De ha közel érezzük magunkhoz, inkább így fogalmazhatunk: szerencsések vagyunk, hogy irodalmi jelenlétének 225. évfordulóját ünnepelhetjük. Magamat föltétlenül annak érzem, mert tudom: Katona beleszólt életembe. Ezért ez az írásom nemcsak tisztelgés, hanem köszönet is. Személyes emlékekkel kezdem, olyanokkal, amelyek a Bánk bánhoz kapcsolódnak, és meghatározóak voltak sorsom alakulásában. Valahai diákként én a Bánk bánt Arany Jánostól tanultam. A dolog úgy esett, hogy egy napon boldog emlékű magyartanárom, Kiss István arra hívta fel a figyelmemet, hogy most jelent meg a Bánk bán című drámának - az éppen következő kötelező olvasmánynak - egy olyan értékes kiadása (Katona 1951), amely Arany János tanulmányát és jegyzeteit is tartalmazza. Olcsó volt, szerencsére meg is tudtam vermi, ma is megvan, harminckilenc tanévig tanítottam belőle. Mivel előző tanulmányaimban nem találkoztam a drámával, így nagykőrösi Arany-hívő gyerekként természetesen a könyv elején lévő Arany-tanulmánnyal kezdtem az olvasást. Olvasást? A Toldit meg néhány Arany-verset ismertem már, s azt hihettem, olvasás lesz, csakhogy - jól emlékszem - már az első oldalak gondot okoztak: némely mondatot többször is el kellett olvasnom, át kellett gondolnom, mire megértettem. Mert mindenáron meg akartam érteni, persze a magam szintjén, és főként Arany miatt. Bizony, ráment az egész karácsonyi szünet, mire a drámán is átrágtam magamat, mert az sem volt könnyed olvasmány, pedig a tanulmány mellett a költő lapalji jegyzetei is sokat segítettek. (Hogy is juthatott volna eszembe: hány nagy koponya törte már és töri még a fejét a mű egy-egy részletén!) S ha valaki azt mondta volna, hogy Arany véleményének némely részét is vitatják más hozzáértők, ezt aztán végképp el nem tudtam volna képzelni. Jóval később olvashattam csak megdöbbenve a költő fiának e sorait abban a könyvben, amelyben először adta ki Arany jegyzeteit és tanulmányát: „Ezek a jegyzetek csak a saját emlékeztetése céljából készültek ugyan, ennélfogva alig elégíthetik ki az olyan olvasót, aki Bánkot először veszi kezébe, a commentártól pedig azt várja, hogy a gondolkozás fáradságától is kímélje meg [...] viszont pedig a tanulmány elegendő fényt 53
