Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
ország közötti megállapodás három hónapot vett igénybe, ugyanakkor a benyújtási határidőt nem módosították. így a kérelmezőknek az eredeti fél évvel szemben csak három hónap állt rendelkezésükre. További nehézséget jelentett, hogy csak magyarországi hozzátartozó nyújthatta be a kérelmet, ami nyilvánvalóan további szervezést, egyeztetést igényelt. Jogi értelemben elfogadhatatlan, hogy a két állam közötti megállapodás egy korábban kiadott magyarországi rendelet tartalmát érintette, de a módosítások jogszabályban való megjelentetésére nem került sor. A megállapodásról csupán sajtóközlemény jelent meg, az érintettek azonban ezt is csak esetlegesen, ismerőseik, rokonaik tájékoztatása révén ismerhették meg.61 Az ősz folyamán újabb, a Szovjetunióból hazatért személyek csoportos kiutazására, illetve a német hatóságoknak való átadására került sor. A 371 személyből álló csoportot kiutazása előtt - amelyet néhány napra a Vöröskereszt Benczúr utcai épületében helyeztek el - a Pénzügyőrség és az Államvédelmi Hatóság munkatársai is átvizsgálták. A szerelvény 1950. szeptember 5-én, 16.20-kor indult el Budapestről, és szeptember 7-én, reggel 8 órakor érkezett meg Bad Schandau állomásra. Csehszlovákia területén az ottani államvédelmi hatóság munkatársai is a szerelvényen tartózkodtak. Miután - a német fél többszöri kérése ellenére - az egész csoportnak hiányzott a szovjet beutazási vízuma, az orosz városparancsnok nem engedélyezte továbbutazásukat. Erre csak Hajdú József követnek és Ackermann államtitkárnak a berlini orosz parancsnoksággal való tárgyalása után, tizenkét órai várakozást követően kerülhetett sor. A csoport túlnyomó többsége, 308 személy az NSZK-ba utazott volna tovább, de ők sem rendelkeztek a nyugati hatalmak beutazási vízumaival, ezért az egész csoportot az ölsnitzi táborban helyezték el.62 A csoporton belül nagyon rossz hangulat és elégedetlenség uralkodott. A „repatriálok dühösek voltak, mert a csoport összeállításakor Budapesten minden textíliát (ágyneműt, abroszt, anyagokat, harisnyákat) élelmiszert, dohányárut, szeszesitalt - még az általuk felbontott üvegeket is - valamint a legutolsó munkaviszonyukból származó forint bevételüket ellenszolgáltatás nélkül elvették. Az említett tárgyak kizárólag személyes használatnak, amelyeket az érintettek a Szovjetunióban internálásuk idején vettek/szereztek, s engedélyezték, hogy 61 A kitelepített németekre vonatkozó amnesztiarendelet szóba került Csehszlovákia budapesti nagykövete és Erich Kops 1950. augusztus 8-i megbeszélésén is. A csehszlovák követ egyrészt az NDK állásfoglalását firtatta az amnesztiarendelettel kapcsolatban, másrészt arról tájékoztatta kollégáját, hogy Kállai külügyminiszter tájékoztatása szerint több ezer német tér haza Magyarországra. Kops mindenekelőtt a Magyarország és NDK között a rendelet kapcsán kialakult feszültségről adott tájékoztatást, a többezres létszámot erősen eltúlzottnak nevezte. Az NDK-ból csupán néhány száz fő hazatelepülését vélelmezte. Az NSZK-ból és Ausztriából azonban lehetségesnek tartotta több ezer német nemzetiségű személy hazatelepítését. - PA MfAA A 15 332 Diplomatische Mission Budapest 1950-1953. Vermerken über Visiten und Unterredungen. [Az NDK Budapesti Diplomáciai Missziójának iratai. Följegyzések látogatásokról és tárgyalásokról] 1-2. 62 MNL OL XIX-I-l-k 16/d. tétel 02764/1950. László Istvánná és Farkas Éva jelentése, 1950. szeptember 20. Az NSZK-ba továbbutazókról más adat nem áll rendelkezésünkre. 61
